Korlátaim – légycsapó, szélforgó

Mióta angolul élünk, nap mint nap szembesülök a saját korlátaimmal. Arra gondolok, hogy hiába van angol tanári végzettségem és több év gyakorlatom, én sem tudok mindent. A lányommal kikerültem a biztonságos tanári helyzetből, amikor én irányítottam az óra menetét. A katedrán fel lehet arra készülni, hogy körülbelül miket fognak a diákok kérdezni. Az angol élet ennél bonyolultabb.

Minden nap adódik olyan helyzet, hogy nem tudok, vagy nem jut eszembe egy egészen hétköznapi szó. Annyira hétköznapi, hogy az angol tankönyvekben nem igazán szerepel. Ilyen például a légycsapó, az egyik mesekönyvből. Vagy amikor Lilla meglátta az üzletben a szélforgót, és annyira boldog volt, hogy vettem neki egyet. Ilyenkor másképp mondom, körülírom, aztán este, amikor már alszik, szorgalmasan szótárazok. Igaz, mivel több ilyenbe is belefutok egy nap, előfordul, hogy a nap végére elfelejtem, mit is kellene megnéznem.

A lényeg, hogy úgy érzem, rengeteget fejlődtem. Olyan szavakat hozott elő az elmúlt időszak a passzív tudásomból, amelyeket sohasem használtam aktívan. A 3 éves lányom folyamatosan csak beszél, beszél, mindent tudni akar. Fel kell kössem a gatyát, ha tartani akarom az iramot. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.