Bevallom, kissé gondban vagyok. Emese lányom ugyanis 11 hónapos, és ezt azzal ünnepelte, hogy kimondta az első szavát: “pá-pá”. Nagyon boldogok voltunk. Ezzel egy időben mutogatni is kezdett, és mellé olyan kérdő módon hő-zik, mintha azt kérdezné: “Anya, és ennek mi a neve?”
Itt kezdődnek a gondjaim. Lillával egyszerű volt, mert ő először megtanult jól magyarul beszélni, és azután kezdtük el az angolt. Emesével máshogy lesz. Délelőtt ugyanis mi angolul élünk, délután meg magyarul. Ami délután “pá-pá”, az délelőtt “bye-bye”. Persze egyszerűbb dolgunk lenne, ha az OPOL-módszert választottam volna (one parent, one language). De mi a TIME-módszer szerint tanulunk angolul. Így szegény Emese babának eléggé nagy katyvasz lehet most a fejecskéjében.
Azért megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen úttörő. Más is él ezzel a módszerrel, és bizonyítottan működik. A mindennapokban viszont nekem kell megtalálni az egyensúlyt a kétnyelvű lét során. Remélem, sikerül.
Image: photostock / FreeDigitalPhotos.net