Nyáron is meséljünk angolul a gyerekeknek!

Mi is történik nyáron a gyerekek tudásával? A vakáció hosszú hetei alatt gyakran azt is elfelejtik, amit addig megtanultak. Ez különösen jellemző a kisiskolásokra, akik ősszel, iskolakezdéskor képesek úgy bámulni a szorzótáblára, mintha akkor látnák először.

A korai nyelvtanulással is ez a helyzet, az idegen nyelvtudást különösen veszélyezteti a nyári felejtés réme. Ha nem használjuk, a kínkeservesen megszerzett tudás, angol nyelvtan és szókincs először passzív tudássá alakul, majd szépen fokozatosan elkopik. A felnőtteknél nem feltétlenül van így, ott évtizedekig is megmaradhat a nem használt idegen nyelvtudás passzív formában, a gyerekeknél viszont sajnos ez történik. Ők gyorsabban sajátítanak el idegen nyelveket, de gyorsabban is elfelejtik ezeket, ha nem használják.

Francia kutatók egy kísérlet során azt kutatták, hogy mennyire emlékeznek az anyanyelvükre azok a felnőttek, akiket gyerekkorukban más nemzethez tartozó család adoptált. A kísérletben Koreában született, Franciaországban nevelkedett emberek vettek részt. Az eredményekből kiderült, hogy a kisgyerekkorban adoptált koreaiak felnőtt korukban már azt sem tudták megállapítani, hogy a számukra ismeretlen mondat koreaiul van. Teljesen elfelejtették a saját anyanyelvüket.

Ha ez megtörténhet az anyanyelvvel, akkor a másodikként tanult nyelv még inkább veszélyeztetett. Ezért nagyon fontos, hogy gyerekeinknek biztosítsuk a folyamatos gyakorlás lehetőségét, különösen nyáron, amikor az iskolai szinten tartás nem biztosított.

Hogyan tehetjük meg ezt?

Mielőtt sokan a szívükhöz kapnának, hogy “szegény” gyerek hadd legyen gyerek legalább nyáron,  és ne tanuljon, szeretném leszögezni, hogy nem “olyan” fajta tanulásra gondoltam, mint ami az iskolában zajlik. Semmiképpen nem érdemes leültetni a gyereket egy szótárfüzet elé, hadd magoljon, vagy kikérdezni tőle a rendhagyó angol igék formáit.

Megtehetjük viszont azt, hogy beépítünk a mindennapjainkba angol 5 perceket, amikor játékosan, oldott formában kérdezünk tőle ezt-azt, vagy egy bizonyos szituációban megosztjuk vele tudásunk egy részét.

Hogy is működhet ez a gyakorlatban?

 

A legegyszerűbb, ha nem teremtünk mesterséges nyelvi helyzetet, hanem abból a helyzetből hozzuk ki a legjobbat, amiben éppen vagyunk. Például reggel, öltözéskor megkérdezhetjük a gyereket angolul, hogy melyik pólóját szeretné felvenni, vagy megkérhetjük, hogy vegye elő azt a ruhadarabot a szekrényből, amire megkérjük. (Which T-shirt do you want to put on? Take your jeans out of the wardrobe, please!)

Ha sikerült végrehajtani az utasítást, dícsérjük nagyon meg, milyen ügyes! Így aktivizálhatjuk a ruhadarabokra vonatkozó angol szókincset, miközben jól szórakozunk.

Ugyanígy, reggelinél is megkérdezhetjük, mit szeretne enni, vagy ahogy elővesszük a reggelihez szükséges dolgokat, elmondhatjuk angolul, mi kerül az asztalra. (What would you like to have for breakfast? Lets’s get the food out of the fridge. What is this? It’s bread, butter, jam, ham….)

Séta közben is rengetegalkalom akad az angol beszélgetésre. Például, ha meglátunk egy parkoló autót az utcán, elbeszélgethetünk a gyerekkel arról, hogy mi ez, milyen színű autó, mutassa meg a kerekeit, hol van a kormány, stb.
Persze készülhetünk előre, előző este átnézhetjük az ételek neveit, vagy az autóra vonatkozó szókincset, de nem muszáj. Egyszerűen kérdezhetünk olyasmit a gyerektől, amit biztosan tudunk, hiszen mi irányítjuk a beszélgetést.
Ez nem a hagyományos értelemben vett tanulás, amikor a gyerek a könyv fölött magol. A tapasztalat útján megszerzett, életszerű tudás mélyebbre épül    be, maga a tanulási folyamat is sokkal hatékonyabb.

Ha megtehetjük, meséljünk a gyereknek, minden este. Nagyszerű angol mesekönyveket lehet kapni, vagy akár ingyenesen letölteni a netről.

A könnyebb út az, ha valaki más foglalkozik a gyerekekkel angolul. El lehet küldeni őket nyelvi táborba, angol játszóházba. A gond ezekkel ott van, hogy egyszer csak vége lesz, aztán a gyerek ugyanúgy elfelejti, amit ott tanult, hiszen a vakációból még hetek vannak hátra.

Azért érdemes magunknak foglalkozni a gyerek idegen nyelvi fejlesztésével, mert így biztosított a folyamatosság (a szülő minden nap látja a gyereket), nem kell elvinni a tanárhoz (időt spórolunk), nem kell kifizetni az óradíjat (pénzt spórolunk), közelebb kerülhetünk a gyerekünkhöz, és közben jól szórakozunk.

Legjobb, ha természetesen beépül az angol nyelv használata a mindennapjainkba. Az eredmény nemsokára látszani fog, és mekkora örömet okozhat, ha a gyerek nyaralás alatt, külföldön is képes kommunikálni! 🙂

Magyar gyerek külföldön

Én itt, Magyarországon, magyarként próbálom a gyerekem angolra tanítani, és úgy látom, eléggé nagy fába vágtam a fejszém. Van azonban a korai nyelvtanulásnak egy másik oldala is, mégpedig a Magyarországról elvándorolt szülők küszködése az anyanyelv megtartásáért.

A jelenlegi gazdasági környezetben évről évre egyre több honfitársunk dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. A környező nyugati országokban megszaporodott a magyar kolóniák száma. Az elvándorlók kimennek, egzisztenciát teremtenek, aztán lógnak a levegőben. Visszajönni nem mernek, különösen az itthoni nem túl rózsás megélhetéssel kapcsolatos hírek miatt. Így hát ott élnek, és nem tudják, meddig. Azt kimondani, hogy “sose térünk haza” nagyon nehéz.

Gyakran a gyerekeik is velük tartanak, még gyakrabban már ott születnek. A gyerek megszületik, apuka dolgozik reggeltől estig, nem ritkán anyuka is, gyerek megy bölcsibe. A bölcsiben/óvodában/iskolában eltöltött napi 8-10 óra utáni kis időbe kellene a szülőknek belezsúfolni az anyanyelvi fejlesztést, amikor amúgy is rájuk szakad a háztartás minden nyűgje.

Nagyon sokan kínlódnak azzal, hogy a gyerek megmaradjon magyarnak, értse és beszélje a nyelvet. A hatékonyságuk az elhatározáson kívül azon is múlik, hogy kinek milyen anyanyelvi rokonai, ismerősei vannak a közelben, ahol külső megerősítést kaphat a gyerek a magyar nyelvhasználatban. Gyakran vegyes házasságok köttetnek, így még nehezebb dolga van a szülőknek.

A gyerek fáradtan hazajön, zsong a feje az élményektől, amelyek mind idegen nyelven történtek vele. Anya, apa is idegen nyelven élte meg az egész napját. A gyereknek egyszerűbb idegen nyelven mesélni, a szülő meg egy kis nyugalmat szeretne. Így előfordul, hogy elsorvad a magyar nyelvhasználat, és a külföldön élő második generáció már nem beszéli az anyanyelvét.

Innen, Magyarországról nézve könnyű ítélkezni az ilyen szülők felett. “Milyen szülő az, aki még az anyanyelvét sem képes átadni a gyerekének?”- gondolják sokan. Azt viszont sohasem gondolják végig, milyen nehéz lehet szemben menni az árral, és fenntartani a magyar nyelvhasználatot a nagy idegen nyelvű tenger közepén.

Kisgyerekkorban még könnyű, különösen, ha a szülő otthon tud maradni. Amikor azonban eljön az iskoláskor, akkor az idegen nyelv lesz az, amely az új ismereteket közvetíti, és egyben az lesz a barátok nyelve is. Ezzel az információáradattal kellene felvennie a versenyt a magyarul beszélő szülőnek. A gyerek idegen nyelvű szókincse egyre csak gyarapszik, a szülővel együtt töltött idő véges. Nem veheti át vele még egyszer az iskolai tananyagot otthon, magyarul, különösen nem, ha több gyerek is van.

Mióta itthon angolozom a lányommal, azóta döbbentem rá, milyen nehéz lehet gyerekeinknek átadni az anyanyelvünket külföldön, és még mennyivel nehezebb megtartani azt. Különösen így van ez, ha a szülőföldre való visszatérés esélye egyre csak szűkül. Őszinte elismerésem azoknak, akiknek sikerült ez.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

Édes anyanyelvem

Még mindig a kommentekre reagálva érzem szükségét, hogy az anyanyelv fontosságáról írjak. Úgy tűnik, nagyon sokan gondolják azt, hogy ha angolul beszélek a gyerekemmel, azzal megfosztom az anyanyelv elsajátításának lehetőségétől. Gyengítem a kifejezőkészségét. Nem fog tudni olyan széles skálán gondolatokat és érzéseket kifejezni, mint a többiek. Elveszem tőle a lehetőséget, hogy igazán magyarnak, a nemzet tagjának érezhesse magát, hiszen “nyelvében él a nemzet”. Szülőként is korlátozom magam, hiszen idegen nyelven az érzelmek átadása is beszűkül gyerek és szülő közt, és ezáltal sérül majd a kapcsolatunk is. Ha nincs az anyanyelv, mi az, ami megtart minket magyarként?

Ezekkel a gondolatok, kérdések merültek fel az emberek reakciói kapcsán. Kissé rosszul is éreztem magam, hiszen nagyon sokat azt gondolják, hogy szándékosan ártok a gyerekemnek, és teszem ezt valamiféle rosszul értelmezett “eszme” nevében.

Az anyanyelv átadása számomra elsődleges fontosságú. Magyarul érzek, gondolkozom, ez határozza meg, ki vagyok. Természetesen át szeretném adni mindezt a gyerekeimnek is. Lilla lányom korának megfelelően beszél magyarul, sok mondókát, gyerekdalt, mesét ismer. Vele még nagyon óvatos voltam, én is elhittem a fenti állítások nagy részét. Ezért vártam két és fél éves koráig, amíg a magyar beszédkészsége kialakul, és csak azután kezdtem el az angol nyelvet bevezetni az életünkbe. Emesével már nem vagyok ilyen óvatos. Ő most egy éves, és egyszerre hallja tőlem a magyar és az angol nyelvet is. Hogy miért lettem időközben magabiztosabb?

Rájöttem, hogy itt Budapesten, Magyarország szívében egyszerűen lehetetlen nem magyarként nevelni a gyereket. Én, a szülő, csak egy vagyok a nyelvi hatások közül, amelyek a gyerekeimet érik. Most, amíg kicsik, én vagyok a legfontosabb, de nem sokáig lesz ez így. Még azokban a családokban, ahol az egyik szülő idegen nyelvű, és csak úgy beszél a gyerekhez, még ott is a magyar nyelvi hatás, a környezet nyelve az erősebb. Ha akarnék, se tudnék nem magyar gyereket nevelni itt.

A magyarságot, az anyanyelv védelmét szem előtt tartva beszélünk itthon naponta csak 2-3 órát angolul, délelőtt. A nap többi részét magyarul éljük meg, átlagos magyar családként. Ha ettől a napi 2-3 órától sérülne a magyar anyanyelv, vagy a nemzeti hovatartozás érzése, akkor az már másféle, nagy problémákat feltételezne a családunkban.

Lilla lányom magyar szókincse életkorának megfelelő, minden nap olvasunk mesét magyarul, és mondókázunk is. Emellett veszem a fáradtságot, és a délelőtti órákat angolul gondolkozva töltöm el, hiszen valami olyant szeretnék átadni neki, amitől az élete egyszerűbb lesz. Hogy ezzel a magyar anyanyelvét gyengíteném? Nem hiszem. Éppen ellenkezőleg, szélesítem a látókörét, és betekintést nyújtok számára egy olyan kultúrába, amely a népek közti híd szerepét tölti be napjainkban. Hiszem, hogy lehet úgy pluszt nyújtani nyelvi szinten, hogy közben nem veszek el semmit. Lányom azáltal, hogy érteni fog angolul, nem lesz kevésbé magyar.

Neveljek kétnyelvű gyereket?

68704izo9yewudk.jpgA kérdés adott. mi is a célom ezzel az angolosdival? Hiszek abban, hogy kétnyelvű gyerekem lesz?

Nem igazán.

Mostanában több csatornán is ömlik felénk a felszólítás: “Neveljünk kétnyelvű gyereket!” Nem baj, ha nem ismerjük tökéletesen a nyelvet, nem baj, ha nem vagyunk anyanyelvűek. Mintha olyan egyszerű lenne, hogy csettintek egyet, és ripsz-ropsz, kétnyelvű gyerekem lesz.

Nem célom, hogy a gyerekeim kétnyelvűek legyenek olyan értelemben, hogy két anyanyelvük legyen. A magyar mindig sokkal-sokkal dominánsabb lesz, és az az anyanyelvük, hiszen magyar gyerekek, magyar anyukával. A kétnyelvűségnek is vannak fokozatai. Én azt szeretném elérni, hogy értsék az angol nyelvet, beszélt, olvasott és írott formában, továbbá ne okozzon nekik gondot, ha meg kell szólalni angolul. Legyen természetes. Hogy mennyire sikerül ezt megvalósítani, majd az idő eldönti.

Az biztos, hogy így 5 hónap után elmondhatom: nagy fába vágtam a fejszémet. Ezt a célt ugyanis csak úgy tudom megvalósítani, ha a nap egy bizonyos szakában én is angol bőrbe bújok, és megszűnök magyarul létezni. Nem hangzik olyan nehéznek, de a gond ott van, hogy a kezdeti felbuzduláson túl is ezt kell tenni. Minden áldott nap, és ezt még legalább 18 évig. Az elején bele se gondoltam.

Aztán ma azon kaptam magam, hogy ülök a konyhámban (a gyerekek éppen aludtak), krumplit pucolok, és angolul gondolkozom. Mi lesz itt még? :

Még a végén kétnyelvű gyerekeim lesznek. 🙂

Image: imagerymajestic / FreeDigitalPhotos.net

http://www.freedigitalphotos.net/images/view_photog.php?photogid=3849