Humpty Dumpty

A lányom abszolút kedvence ez az angol klasszikus, gyakran mondogatja hintázás közben, nagyon szeret angolul mondókázni.  Eredetileg találós kérdés volt, a “humpty dumpty” pedig egyaránt jelentett egy 17. századi italt, és  egy ügyetlen, köpcös embert. A találós kérdés megfejtése a tojás volt, ami annyira beleivódott mára a köztudatba, hogy ezt a mondókát kizárólag tojással ábrázolják.

A szövege: 

Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king’s horses and all the king’s men
Couldn’t put Humpty together again.

Mi naponta mondókázunk a gyerekekkel, Lilla lányom másik kedvence a Hey, diddle, diddle régi angol mondóka.

Hey diddle diddle

Egy régi angol mondóka, amely a cselekvések lehetetlensége miatt mulatságos a gyerekeknek, pl. “a tehén átugrotta a holdat”. A mondóka címe “Hey diddle diddle” még Shakespeare idejéből származó, köznyelvi fordulat. Mivel a videón eljátsszák a történetet, könnyen érthető.

 

A szövege:

Hey diddle diddle,
The cat and the fiddle,
The cow jumped over the moon,
The little dog laughed to see such fun,
And the dish ran away with the spoon.

 

Lányaim további kedvencei a Humpy Dumpty klasszikus angol mondóka, és a Two little blackbirds, amely két kismadárról szól.

 

Where is Thumbkin?

A testrészek neveinek megtanítására is kitűnő lehetőséget nyújtanak az angol mondókák. Hogy is hívják az ujjacskákat angolul? Ebből a mondókából kiderül. Lilla lányom nagy kedvence, gyakran mondogatja, énekelgeti, hiszen fülbemászó dallamával az angol gyerekdalokhoz hasonlóan, hamar belopja magát a gyerekek szívébe. 🙂

 

A szövege:

Where is Thumbkin? Where is Thumbkin?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Pointer? Where is Pointer?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Tall man? Where is Tall man?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Ring man? Where is Ring man?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Pinkie? Where is Pinkie?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Gyerekeim többi kedvence közé tartozik a Humpty Dumpty és a Hey, diddle, diddle klasszikus angol mondókák.

És a magyar nyelvvel mi lesz? Egyensúlyozás

Idegen nyelv tanulása - egyensúly

Ismét azzal kezdem a bejegyzést, hogy amikor elkezdtük az angol életünket élni, fogalmam sem volt, mi vár ránk. Azt tudtam, hogy szeretném, ha a gyerekeim beszélnének angolul, legalább olyan szinten, mint én. Hogy ettől kétnyelvű gyerekekké válnak-e, nem tudom.

Idegen nyelven élni nem egyszerű. Ideális az lenne, ha az egyik szülő csak a második nyelven beszélne velük. A mi esetünkben erről természetesen szó sem lehet, hiszen én vagyok az anyjuk, én kell megtanítsam őket az anyanyelvükre, a magyarra. Emellett még angolozunk is, hiszen a sors úgy adta, hogy én ismerem jobban ezt a nyelvet a családból.

Az angolozást a délelőttökre időzítettem, abból a meggondolásból, hogy akkor még mindenki friss szellemileg, és így egyszerűbb lesz. A délelőtt nálunk a nagy séták, a játszótér, a közös mondókázások, éneklések ideje. Ilyenkor nekem is több kedvem, energiám van új énekeket tanítani, játszani a gyerekeimmel.

Egy ideje ijedten figyelem, hogy Lilla lányom sokkal több angol dalt ismer, mint magyart. Ha énekelni szeretne, mindig angolra vált. Tény, hogy többet énekeltem vele angolul, de azért, mert szeretném, ha ezt a nyelvet is megtanulná. Magyarul már tud. Óriási bevitt információ-mennyiségre, inputra van szüksége ahhoz, hogy összeálljon a fejecskéjében a nyelv, a maga szabályrendszerével együtt.

Mindennek megvan a maga ára. A választott kétnyelvűségé az, hogy a lányom kevesebb versikét, mondókát és éneket tud az anyanyelvén visszaadni, mintha nem angoloznánk. Szándékosan nem írtam azt, hogy mint a kortársai, mert ismerek a játszótéren egy 3 éves kisfiút, aki még egyáltalán nem beszél.

Gondolom, az óvoda majd helyre teszi a dolgokat, azaz helyre tenné, ha magyar óvodába járna. Ezen is dilemmázok, de erről majd egy újabb bejegyzésben…

Image: FreeDigitalPhotos.net

Sikerek

62998yryskz8njb.jpgTavaly novemberben kezdtem angolul beszélni Lilla lányomhoz, aki akkor két és fél éves volt. Azóta 5 hónap telt el, úgy, hogy napi szinten jelen van az életünkben az angol nyelv. Előfordult néhány nap, amikor nem angoloztunk, de azok kivételes alkalmak voltak, és többnyire nagyszülői látogatásokkal függtek össze. Minden “normál” nap átlagosan 2-3 órát angolul beszélek Lillával, egyszerűen a délelőtt eseményei angolul történnek nálunk.

Lilla már kéri délelőttönként, hogy most beszéljünk angolul. Sok angol mondókát ismer, néhányat kívülről is tud. Megérti az egyszerű utasításokat. Ha mondok valamit, gyakran megismétel egy-egy szót, ahogyan a magyar nyelv elsajátításánál tette. Angolul énekel magában. Angol meséket szeretne nézni. Az esti meseolvasásnál is megvolt az áttörés, most már kéri az angol mesekönyvet is. Régen, amikor még nem beszélt, úgy meséltem neki, hogy fogtam a mesekönyvet, és minden egyes képről részletesen elmondtam, mit ábrázol. Mostanában magyarul már csak a szöveget olvasom fel, de ha angolul mesélek, nem bánja, ha visszatérünk az alapokhoz. Ilyenkor ismét elmesélem a képet töviről-hegyire, és ő figyelmesen hallgatja.

Nagyon büszke vagyok rá. Remélem, idővel elérjük azt a szintet is, hogy spontán megszólaljon angolul. Minden jel azt mutatja, hogy jó úton járunk.

Image: Ambro / FreeDigitalPhotos.net

http://www.freedigitalphotos.net/images/view_photog.php?photogid=1499