A másik oldal

Különös élményem volt ma a játszótéren. Egy anyukával találkoztam, és a Lillával egykorú, három év körüli kisfiával. Először nem tűnt fel semmi. Aztán, amikor Lilla a kisfiúval szeretett volna játszani, és közelebb mentünk, észrevettem, hogy a kisfiú nem magyarul beszél.

Anyukából ömlött a szó, be nem állt a szája, ékes magyarsággal folyamatosan beszélt a gyerekéhez, mondókázott vele, a kisfiú pedig angolul válaszolgatott neki. Mint kiderült, Angliában élnek, a kisfiú már ott született. Apukája, anyukája magyar, otthon csak magyarul beszélnek. A szülőknek azonban dolgozniuk kell. A kisfiú napi 10 órát tölt a bölcsiben, ahol angol gondozónők vigyáznak rá, és angol kisgyerekek között játszik. A gyerek egyáltalán nem beszélt magyarul. Értette, amit az édesanyja mondott, de mondatokat alkotni csak angolul tudott.

Lilla csodálkozva nézte, aztán belemerültek a közös játékba. Teljesen jól megértették egymást: Lilla, aki sok mindent ért angolul, de nem beszél, és a kisfiú, aki sok mindent ért magyarul, de nem beszél.

Furcsa érzés volt a másik oldalt látni. Én mindent megteszek, küzdök azért, hogy a lányom megtanuljon angolul, és az anyuka ugyanezt teszi a magyar nyelvvel. Jó lenne a jövőbe látni, és megtudni, vajon mennyire leszünk sikeresek.

Image: Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.