Az óvodaválasztás szépségeiről

Lilla lányom néhány napja betöltötte a 3. évét, és ezzel már hivatalosan is ovis korú lett.

Az utóbbi fél évben, mintha kicserélték volna, nagyon keresi más gyerekek társaságát. A tavalyi félős, szégyenlős kislánynak, aki a homokozóban is inkább csak velem játszott, már nyoma sincs. Ahogy belépünk a játszótérre, huss, már megy is a gyerekek közé, és amíg van játszótárs, addig el sem lehet vonszolni onnan. Szerintem igencsak megérett az óvodára.

Ezeket figyelembe véve, úgy döntöttünk, szeptembertől mehet oviba. Egyelőre csak fél napról lenne szó, amíg itthon vagyok a kicsivel.

Már néhány hete nézegetem az óvodákat, és nagyon bizonytalan vagyok abban, mi a helyes döntés. Mivel itthon a nap egy részében angolul élünk, ezért elsősorban angol nyelvű ovit szerettem volna a lányomnak.

Első körben a nemzetközi óvodákat néztem végig, ahol angol anyanyelvű óvónénik tanítanak különböző nemzetiségű gyerekeket. Aztán, amikor megláttam az árakat, pislogtam kettőt, és tovább kerestem.

Másodjára a magyar-angol kéttannyelvű magánovikat néztem végig. Az árak itt is csillagászatiak (nekünk), különösen, mivel 2 gyerekünk van, és a későbbiekben egy helyre szeretném járatni őket. Az árakat elnézve kissé érdekes volt olvasni a legtöbb ovi honlapján, hogy az óvónénik magyarok, csak angol foglalkozásokat tartanak. Ezt a kis jelentéktelen információt természetesen a nagy marketing szöveghalmok alatt, az óvónők önéletrajzánál sikerült megtalálni.

Az önkormányzati angol ovi a magas alapítványi díj miatt esett ki. Így maradt az utca végi körzetes óvoda, ami a maga nemében nagyon jó, az ELTE gyakorlóóvodája. A gond csak az vele, hogy magyar, és a nagy túljelentkezés miatt nehéz bekerülni.

Ekkor egy huszárvágással gondoltam egyet, és a másik oldalról próbáltam megközelíteni a problémát. Van olyan ingyenes önkormányzati óvoda, ahol kéttannyelvű oktatás zajlik? Igen, van: ez a német nemzetiségű óvoda.

Mivel hiszek a korai nyelvelsajátítás értelmében, ezért komolyan elgondolkoztam azon, hogy német óvodába kellene küldenem Lillát. Az indokaim a következők:

  •  nem tartom egyik nyelv tanulását sem fontosabbnak a másiknál, a nyelvtanulást önmagában tartom fontosnak
  • megfizethető árú angol ovi nincs a környékünkön
  • később kéttannyelvű iskolába szeretném járatni a gyerekeim, és a mi körzetünkben nincsen ilyen iskola
  • a tőlünk elérhető távolságban lévő angol kéttannyelvű iskolába nagyon nagy a túljelentkezés, és elsősorban az angol óvodából jövőket veszik fel, valamint a körzeteseket
  • a német kéttannyelvű iskolába is a német nemzetiségű oviból jövőket veszik fel

A környékünkön két német nemzetiségi ovi van. Az egyik nyílt napján kiderült, hogy összesen három (sic!) helyük van a következő tanévre. A másik oviban új német kiscsoport indul, 25 hellyel. Ma, a beiratkozáskor közölték velem, hogy esélyünk sincs bekerülni, mivel nem vagyunk körzetesek.

Így előjegyeztettem az utca végi magyar körzetesbe, és reménykedem, hogy egyáltalán felveszik. Ha nem sikerül, akkor a távolabbi magyar ovi esélyes. Távol is van, nem is angol, nem is német, de azért remélem, jókat fog játszani ott…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.