Miért is mondókázzunk angolul?

Már az egészen pici babák szívesen hintáztatják magukat előre-hátra, a zene ütemére. A mondókák a nyelvben rejlő zeneiséget használják fel, rövidségük, fülbemászó ritmusuk miatt könnyen megjegyezhetőek. Amikor mondókázunk, gyerekünk szinte összes érzékszerve működésbe lép: látja a mozdulatainkat, hallja a mondókát, érzi a cirógatást.

A mondókák kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyerekünkkel megismertessük a anyanyelv hangjait, ritmusát. Minden gyerek szereti a “Höcc-höcc-katoná”-t, az “Ez elment vadászni”-t, vagy akár a “Hinta-palintá”-t.

Ugyanígy, angol mondókákkal az angol nyelv alapjait taníthatjuk meg gyerekünknek. Az angol mondókakészlet óriási, évszázadokon át felhalmozódott kulturális kincs.  Minden angol gyerek ismeri a Humpty Dumpty-t, a Hey, diddle diddle-t, a Where is Thumbkin-t, vagy akár a Two little blackbirds-öt. Ha a mondókákon keresztül ismerkedik a gyerek az idegen nyelvvel, nem is nyelvtanulásról beszélhetünk, hanem nyelvelsajátításról. A nyelvelsajátítás a nyelvi kompetenciák megszerzésének legegyszerűbb, természetes módja.

Érdemes egy mondókát többször is elmondani (gyerekünk úgyis kérni fogja), mert az ismétlés biztonságérzetet nyújt számára, és hozzájárul a gyorsabb nyelvi fejlődéshez. Az angol mondókázás sokat segített az angol nyelv átadásában, a korai nyelvelsajátításban a gyerekeimnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.