Béla esete az iskolai angoltanulással

Heti 3 angol óra, 4. osztálytól. Évekig. Számtalan szódolgozat, nyelvtani szerkezet, magolással töltött este (készülni kell a másnapi tesztre, hogy meglegyen a jó jegy) végén, amikor Kovács Béla már félig felnőtt, és a Sziget Fesztiválra igyekszik, a HÉV felé igyekezvén megszólítja egy külföldi fiatal.

Útbaigazítást kér. Jó lenne tudni, melyik megállónál is kell leszállni. A külföldi fiatal bizakodva vár a válaszra. Béla ránéz, és ledermed. Megfagy ereiben a vér, majd elkezd izzadni, és arra gondol, hogy most akkor meg kellene szólalni, de nagyon gyorsan. Hirtelen egy szó sem jut eszébe, viszont agyában ott cikázik a present perfect és a feltételes mód minden réme.

Mit is kérdezett ez itt? Csak annyi jutott el a tudatáig, hogy angolul beszélt, és várja a választ. Béla hirtelen megvilágosodik, és ragyogó arccal mondja az egyetlen dolgot, ami eszébe jut: Sorry, I don’t speak English. Megkönnyebbülten hátradől, végre, kivágta magát, vége van. Gyorsan belebújik a telefonjába, addig sem fordul elő hasonló eset.

Három évvel később, a diplomaosztón, Béla nem kap diplomát. Kár, pedig eljött a rokonság is, van húsleves és rántotthús bőven, sör-bor, kisüsti pálinka, lenne amit ünnepelni. Elvégre a szakmai tárgyakból sikeresen letette a záróvizsgát, csak az a fránya nyelvvizsga, csak az ne lenne.

A haverok közül sokan külföldre mennek, szerencsét próbálni. Menne ő is, de nem tud. Nem mer. Szerencséje volt, talált munkahelyet, a szakmájában. Igaz, hogy a bére annyi, mintha csak érettségivel dolgozna, de majd ha megkapja a diplomát, akkor majd jó lesz. Egyszer. Majd.

A beragadt nyelvvizsgások

Szabó Béla esete nem egyedi, sőt. Béláék annyian vannak, hogy külön kormányzati program született a megmentésükre, diplomamentés néven. A beragadt diplomás fiatalok ingyen és bérmentve próbálhatják bepótolni a hiányosságaikat, és megszerezni a nyelvvizsgát, ami szintén ingyenes lett. Mindezek ellenére a jó eredmények, sikeres nyelvvizsgák nem záporoznak az égből. Olyannyira nem, hogy határidőt kellett hosszabbítani, immár 2018-ig szerezhetik meg a diplomájukat azok a fiatalok, akik 2006 előtt kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. A törvény igen nagylelkű, akárhogy is nézzünk, az 12 év. Ennyi idő alatt egy írni-olvasni nem tudó kisgyerek eljut az érettségiig. Csak a nyelvvizsga nem megy Magyarországon. Még mindig nem. Miért is nem?

Magyarország egynyelvű ország

A történelem során úgy alakult, hogy a mai Magyarországon élő más nemzetiségű népek aránya a többséghez képest elenyésző. Magyarul szólva, esélye sincs az embernek arra, hogy más nyelven beszélőkkel napi kapcsolatot alakítson ki. Magyarul beszél mindenki. A bolti eladó, a postás, a gyerek játszótársa, tanító nénije, a kollégák, a nagyszülők, az ügyfélszolgálatosok.  Mindenki. Hacsak nem az idegenforgalomban dolgozol, vagy a határ mentén élsz, a hétköznapokban egyszerűen nincs szükséged idegen nyelvtudásra, és lehetőséged sincs, hogy a meglevő tudásodat gyakorold.

Ejj, ráér még az

Szegény gyerek, cipeli azt a nehéz táskát, írja a rengeteg házi feladatot. Majd ráér angolt tanulni, először a magyart tanulja meg rendesen. Negyedik osztályban: még magyarul sem tud helyesen írni, minek kínozzák a logikátlan angol írásmóddal? Nyolcadik osztály: most a felvételire kell koncentrálni. Gimnázium: Csak érettségizzen valahogy le. Főiskola: Majd ha meglesz a záróvizsga, akkor tud a nyelvtanulásra koncentrálni, és pikk-pakk levizsgázik. Záróvizsga után: Nicsak, itt van még egy Béla.

A média és a szinkron

Nem elég, hogy a hétköznapi életben nem találkozik az ember fia-lánya más nyelvvel, a médiában sem. Bekapcsolja a tévét, minden szinkronizálva van. A moziban sem jobb a helyzet. Magyar újságok, magyar vloggerek, magyar közösségi oldalak, magyar barátokkal. Az ember észre sem veszi, de egy nagy magyar búra alatt él, amiből igen nehéz kijutni. Nehéz, de nem lehetetlen.

A cserélődő angoltanárok

A tanári szakma megbecsültsége ma Magyarországon nem túl magas, és még finoman szóltam. Az eget-verő sok százalékos fizetésemelések ellenére a legtöbb tanár küszködve hozza ki a hónapot nullára. Így aztán, aki teheti, menekül. Találkoztam már angoltanárral menedzser-asszisztens, ügyfélszolgálatos, logisztikus, IT-támogató munkakörökben is. Aki teheti, elmegy magántanárnak, nyelviskolába vagy két tannyelvű gimnáziumba tanítani. Itt ugyanis olyan gyerekeket taníthat, akik akarnak is tanulni. Aki marad, az nem mindig a szakma csúcsán áll.

A szegregáló iskolarendszer

A mai magyar iskola-rendszer nemhogy eltűntetné, még rátesz egy lapáttal, és felerősíti a társadalmi különbségeket. A középosztályhoz tartozó szülők minden eszközt megragadnak, hogy bejuttassák gyerekeiket egy “jobb” iskolába. Nem riadnak vissza a lakcím-trükközéstől, a hosszú autóutaktól és az ismerősi bázis hadba állításától sem. A bejutott gyerekek legjobbjait aztán igen korán lefölözik a 8 és 6 osztályos gimnáziumok. A többieknek, akik maradnak, meg akik eleve egy mezei általános iskolába jutottak be, esélyük sincs hozzáférni a jó minőségű oktatáshoz.  A nagyobb szakmai tudással rendelkező tanárok a diákok krémjével együtt már rég a gimnáziumban koptatják a padokat.

A gyerekeket nem érdekli a nyelvtanulás

Minek az? A kis Béla egész életében magyarul beszélt mindenkivel. Édesapja-édesanyja is csak magyarul beszél, aztán mégis, milyen jól megvannak, ugye? Minek kellene kínlódni a szavak megtanulásával, ha aztán úgy sem tudja használni semmire. Akkor már inkább telefonozik, az legalább élvezetes. Óra alatt különösen. Ó, elvette a tanár. Sebaj, akkor majd bosszúból nem hagyja tanítani, bohóckodik, mindent elkövet, hogy rá figyeljenek. Otthon ki sem nyitja a könyvet. Egy idő után akkora lesz a lemaradása, hogy az órán csak fizikailag van jelen, a tananyag rég túltesz rajta. A tanár segítene neki, de Béla nem akar tanulni. Minek? Az nehéz.

Alulfinanszírozott iskolák

Nincs pénz. Nem is volt, nem is lesz. Mehet a 32. gyerek is az osztályba, a tanító majd elbír velük. Hogy csoportbontásban kellene tanítani a nyelvet? Persze, kellene, de a fenntartó csak egy tanár fizetését tudja kigazdálkodni. De az az egy legyen fiatal, lehetőleg pályakezdő. Azoknak kevesebbet kell fizetni. Hogy elmegy? Igen, tudjuk, ez van.

Pistike a hetedik osztályból nagyon ügyes, egy évig kint volt a szüleivel Angliában. Jancsika még mindig a színeknél-számoknál tart, kétszer bukott, nem csoda. Ott van még Ivettke is, aki magatartás-zavaros. Kincső diszlexiás. Bendegúznak válnak a szülei, maga alatt van. Boglárka szülei munkanélküliek, elég nagy gond náluk a fűtés és a betevő falat. Miklóska nagyon akar tanulni. Nosza, rakjuk őket össze egy csoportba, az óraszám kijön, ez a lényeg. Hogy nem működik? Sebaj, majd a gimiben úgyis újrakezdik az egészet.

Megoldás

Van erre a gordiuszi csomóra megoldás? Mit tehetsz, ha nem akarod, hogy a gyerekedből Béla legyen?

A gyerek csak akkor fog angolul tanulni, ha érzi, hogy neked, mint szülőnek, nagyon fontos a dolog. Ehhez azt kell, hogy lássa, hogy használható a tudás, amit megszerez, és te használod is. Például ha külföldön vagytok, angolul beszélsz a recepcióssal, szuvenír-árussal. Otthon felirattal nézed a filmet, szinkron nélkül. Néha angolul hallgatsz rádiót. Angolul olvasol szakmai, vagy szórakoztató cikkeket. A gyereknek, ha már úgyis telefonozik, angol játékot töltesz le a telefonjára.

Bejuttatod egy “jobb” iskolába.  Segítesz neki házi feladatot írni, elmagyarázod, amit nem ért. Ha te sem érted, magántanárt fogadsz. Beíratod egy nyelvtanfolyamra. Mellette állsz, segíted, amiben tudod. Motiválod. Teszed ezt évekig.

Ellenkező esetben a jó képességű gyereked a mai magyar iskolarendszerben nem fogja tudni kihozni a magához mért maximumot. Nem dőlhetsz hátra, egy pillanatra sem.

Ha viszont szívügyeddé teszed a gyerek angol-tanulását, a világ megnyílik előttetek, és egész más lehetőségekkel indul a gyerek az életben. Nekem megéri. Hát neked?

 

Ha tetszett a cikk, mondd el a véleményedet comment formájában! Nyomj egy tetszik-et, vagy egy szív-et, és oszd meg az ismerőseiddel! Köszönöm szépen!