Miért nem tanul meg a gyereked angolul az iskolában?

Béla esete az iskolai angoltanulással

Heti 3 angol óra, 4. osztálytól. Évekig. Számtalan szódolgozat, nyelvtani szerkezet, magolással töltött este (készülni kell a másnapi tesztre, hogy meglegyen a jó jegy) végén, amikor Kovács Béla már félig felnőtt, és a Sziget Fesztiválra igyekszik, a HÉV felé igyekezvén megszólítja egy külföldi fiatal.

Útbaigazítást kér. Jó lenne tudni, melyik megállónál is kell leszállni. A külföldi fiatal bizakodva vár a válaszra. Béla ránéz, és ledermed. Megfagy ereiben a vér, majd elkezd izzadni, és arra gondol, hogy most akkor meg kellene szólalni, de nagyon gyorsan. Hirtelen egy szó sem jut eszébe, viszont agyában ott cikázik a present perfect és a feltételes mód minden réme.

Mit is kérdezett ez itt? Csak annyi jutott el a tudatáig, hogy angolul beszélt, és várja a választ. Béla hirtelen megvilágosodik, és ragyogó arccal mondja az egyetlen dolgot, ami eszébe jut: Sorry, I don’t speak English. Megkönnyebbülten hátradől, végre, kivágta magát, vége van. Gyorsan belebújik a telefonjába, addig sem fordul elő hasonló eset.

Három évvel később, a diplomaosztón, Béla nem kap diplomát. Kár, pedig eljött a rokonság is, van húsleves és rántotthús bőven, sör-bor, kisüsti pálinka, lenne amit ünnepelni. Elvégre a szakmai tárgyakból sikeresen letette a záróvizsgát, csak az a fránya nyelvvizsga, csak az ne lenne.

A haverok közül sokan külföldre mennek, szerencsét próbálni. Menne ő is, de nem tud. Nem mer. Szerencséje volt, talált munkahelyet, a szakmájában. Igaz, hogy a bére annyi, mintha csak érettségivel dolgozna, de majd ha megkapja a diplomát, akkor majd jó lesz. Egyszer. Majd.

A beragadt nyelvvizsgások

Szabó Béla esete nem egyedi, sőt. Béláék annyian vannak, hogy külön kormányzati program született a megmentésükre, diplomamentés néven. A beragadt diplomás fiatalok ingyen és bérmentve próbálhatják bepótolni a hiányosságaikat, és megszerezni a nyelvvizsgát, ami szintén ingyenes lett. Mindezek ellenére a jó eredmények, sikeres nyelvvizsgák nem záporoznak az égből. Olyannyira nem, hogy határidőt kellett hosszabbítani, immár 2018-ig szerezhetik meg a diplomájukat azok a fiatalok, akik 2006 előtt kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. A törvény igen nagylelkű, akárhogy is nézzünk, az 12 év. Ennyi idő alatt egy írni-olvasni nem tudó kisgyerek eljut az érettségiig. Csak a nyelvvizsga nem megy Magyarországon. Még mindig nem. Miért is nem?

Magyarország egynyelvű ország

A történelem során úgy alakult, hogy a mai Magyarországon élő más nemzetiségű népek aránya a többséghez képest elenyésző. Magyarul szólva, esélye sincs az embernek arra, hogy más nyelven beszélőkkel napi kapcsolatot alakítson ki. Magyarul beszél mindenki. A bolti eladó, a postás, a gyerek játszótársa, tanító nénije, a kollégák, a nagyszülők, az ügyfélszolgálatosok.  Mindenki. Hacsak nem az idegenforgalomban dolgozol, vagy a határ mentén élsz, a hétköznapokban egyszerűen nincs szükséged idegen nyelvtudásra, és lehetőséged sincs, hogy a meglevő tudásodat gyakorold.

Ejj, ráér még az

Szegény gyerek, cipeli azt a nehéz táskát, írja a rengeteg házi feladatot. Majd ráér angolt tanulni, először a magyart tanulja meg rendesen. Negyedik osztályban: még magyarul sem tud helyesen írni, minek kínozzák a logikátlan angol írásmóddal? Nyolcadik osztály: most a felvételire kell koncentrálni. Gimnázium: Csak érettségizzen valahogy le. Főiskola: Majd ha meglesz a záróvizsga, akkor tud a nyelvtanulásra koncentrálni, és pikk-pakk levizsgázik. Záróvizsga után: Nicsak, itt van még egy Béla.

A média és a szinkron

Nem elég, hogy a hétköznapi életben nem találkozik az ember fia-lánya más nyelvvel, a médiában sem. Bekapcsolja a tévét, minden szinkronizálva van. A moziban sem jobb a helyzet. Magyar újságok, magyar vloggerek, magyar közösségi oldalak, magyar barátokkal. Az ember észre sem veszi, de egy nagy magyar búra alatt él, amiből igen nehéz kijutni. Nehéz, de nem lehetetlen.

A cserélődő angoltanárok

A tanári szakma megbecsültsége ma Magyarországon nem túl magas, és még finoman szóltam. Az eget-verő sok százalékos fizetésemelések ellenére a legtöbb tanár küszködve hozza ki a hónapot nullára. Így aztán, aki teheti, menekül. Találkoztam már angoltanárral menedzser-asszisztens, ügyfélszolgálatos, logisztikus, IT-támogató munkakörökben is. Aki teheti, elmegy magántanárnak, nyelviskolába vagy két tannyelvű gimnáziumba tanítani. Itt ugyanis olyan gyerekeket taníthat, akik akarnak is tanulni. Aki marad, az nem mindig a szakma csúcsán áll.

A szegregáló iskolarendszer

A mai magyar iskola-rendszer nemhogy eltűntetné, még rátesz egy lapáttal, és felerősíti a társadalmi különbségeket. A középosztályhoz tartozó szülők minden eszközt megragadnak, hogy bejuttassák gyerekeiket egy “jobb” iskolába. Nem riadnak vissza a lakcím-trükközéstől, a hosszú autóutaktól és az ismerősi bázis hadba állításától sem. A bejutott gyerekek legjobbjait aztán igen korán lefölözik a 8 és 6 osztályos gimnáziumok. A többieknek, akik maradnak, meg akik eleve egy mezei általános iskolába jutottak be, esélyük sincs hozzáférni a jó minőségű oktatáshoz.  A nagyobb szakmai tudással rendelkező tanárok a diákok krémjével együtt már rég a gimnáziumban koptatják a padokat.

A gyerekeket nem érdekli a nyelvtanulás

Minek az? A kis Béla egész életében magyarul beszélt mindenkivel. Édesapja-édesanyja is csak magyarul beszél, aztán mégis, milyen jól megvannak, ugye? Minek kellene kínlódni a szavak megtanulásával, ha aztán úgy sem tudja használni semmire. Akkor már inkább telefonozik, az legalább élvezetes. Óra alatt különösen. Ó, elvette a tanár. Sebaj, akkor majd bosszúból nem hagyja tanítani, bohóckodik, mindent elkövet, hogy rá figyeljenek. Otthon ki sem nyitja a könyvet. Egy idő után akkora lesz a lemaradása, hogy az órán csak fizikailag van jelen, a tananyag rég túltesz rajta. A tanár segítene neki, de Béla nem akar tanulni. Minek? Az nehéz.

Alulfinanszírozott iskolák

Nincs pénz. Nem is volt, nem is lesz. Mehet a 32. gyerek is az osztályba, a tanító majd elbír velük. Hogy csoportbontásban kellene tanítani a nyelvet? Persze, kellene, de a fenntartó csak egy tanár fizetését tudja kigazdálkodni. De az az egy legyen fiatal, lehetőleg pályakezdő. Azoknak kevesebbet kell fizetni. Hogy elmegy? Igen, tudjuk, ez van.

Pistike a hetedik osztályból nagyon ügyes, egy évig kint volt a szüleivel Angliában. Jancsika még mindig a színeknél-számoknál tart, kétszer bukott, nem csoda. Ott van még Ivettke is, aki magatartás-zavaros. Kincső diszlexiás. Bendegúznak válnak a szülei, maga alatt van. Boglárka szülei munkanélküliek, elég nagy gond náluk a fűtés és a betevő falat. Miklóska nagyon akar tanulni. Nosza, rakjuk őket össze egy csoportba, az óraszám kijön, ez a lényeg. Hogy nem működik? Sebaj, majd a gimiben úgyis újrakezdik az egészet.

Megoldás

Van erre a gordiuszi csomóra megoldás? Mit tehetsz, ha nem akarod, hogy a gyerekedből Béla legyen?

A gyerek csak akkor fog angolul tanulni, ha érzi, hogy neked, mint szülőnek, nagyon fontos a dolog. Ehhez azt kell, hogy lássa, hogy használható a tudás, amit megszerez, és te használod is. Például ha külföldön vagytok, angolul beszélsz a recepcióssal, szuvenír-árussal. Otthon felirattal nézed a filmet, szinkron nélkül. Néha angolul hallgatsz rádiót. Angolul olvasol szakmai, vagy szórakoztató cikkeket. A gyereknek, ha már úgyis telefonozik, angol játékot töltesz le a telefonjára.

Bejuttatod egy “jobb” iskolába.  Segítesz neki házi feladatot írni, elmagyarázod, amit nem ért. Ha te sem érted, magántanárt fogadsz. Beíratod egy nyelvtanfolyamra. Mellette állsz, segíted, amiben tudod. Motiválod. Teszed ezt évekig.

Ellenkező esetben a jó képességű gyereked a mai magyar iskolarendszerben nem fogja tudni kihozni a magához mért maximumot. Nem dőlhetsz hátra, egy pillanatra sem.

Ha viszont szívügyeddé teszed a gyerek angol-tanulását, a világ megnyílik előttetek, és egész más lehetőségekkel indul a gyerek az életben. Nekem megéri. Hát neked?

 

Ha tetszett a cikk, mondd el a véleményedet comment formájában! Nyomj egy tetszik-et, vagy egy szív-et, és oszd meg az ismerőseiddel! Köszönöm szépen!

A Halloween és a magyar gyerekek

Halloween van ismét. Ilyenkor megjelennek az üzletekben a csontváz-, tök-, zombi- és banyajelmezek, a gyerekek lelkesednek, a magyar társadalom pedig éles vágással két táborra szakad: a Halloween-t elfogadókra, és az ellenzőkre.

 

Nem magyar ünnep, nem kell nekünk, mondja a fújolók kórusa. Miért kell a Nyugatot majmolni, válogatás nélkül átvenni mindent, ami onnan jön? Mi lesz így a mindenszentek ünnepével és a halottak napjával? Tényleg zombivadász ijesztgetéssé kell alacsonyítani ezt a szép és fennkölt magyar ünnepet?

Közben meg a Halloween lassan, kitartóan beszivárog az életünkbe. Van, ahol már becsengetnek a szomszédba a gyerekek cukorkát követelve, de elég csak megnézni az őszi szünet idejére szervezett ingyenes gyerekprogramok listáját, és lehet látni, hogy a Halloween-mulatság előkelő helyen szerepel benne.

A történelem során szomorú, de gyakori jelenség volt, hogy az erős, domináns, nagyobb követőtáborral rendelkező kultúra kiszorította, elfeledtette a kisebb létszámú, gyengébb népek ünnepeit. Sose ment ez zökkenőmentesen, de a bukott birodalmak istenei sorra eltűntek a köztudatból. Néha felsőbb parancsra történt ez (gondoljunk a honfoglalás-kori hitre és a keresztény hittérítőkre), néha meg egyszerűen “divatossá” vált az új módi, ahogyan most is a Halloween.

Akár egy generációval ezelőtt, gyerekkoromban még szó sem volt Halloween-ről. Volt tökfaragás a nagyszüleimmel, volt mindenszentek, amikor templomba mentünk, és halottak napja, amikor a temetőben gyerekként meggyújthattunk a gyertyákat. Akkoriban minden halottak napján kopogósra fagytam, annyira hideg volt a temetőkben. A valóban szép és fennkölt ünnepet azért nem szerettem, mert mindenki olyan nagyon szomorú volt.

Ehhez képest a gyerekeim, akik két tannyelvű iskolába járnak, már hónapokkal ezelőtt elkezdték a Halloween-ezést (van ilyen szó?!). Volt tökfaragó-verseny az iskolában, és már hetekkel előtte lehetett arról sutyorogni az osztálytársakkal, hogy akkor most boszinak öltöznek vagy póknak, esetleg csontváznak. Készültek rá, akarták, csillogott a szemük. Én engedtem nekik, így lett ma reggel egyikük boszorka, másikuk csontváz. Nagyon boldogan mentek ma reggel iskolába, ahol az amerikai angol tanárukkal végigveszik a Halloween-hagyományokat, és cukorkát is kapnak. Sokat. Közben meg egymást ijesztgetik az iskola folyosóin és nagyokat nevetnek.

Bennem is kettős érzések kavarognak a Halloween-nel kapcsolatban. Ha a gyerekeim az angol ünnep bűvöletében nőnek fel, akkor vajon elvesztenek egy részt a magyarságukból? Kis ország vagyunk, a területeket elvették, a kultúrának magunk adjuk oda?

Aztán ránézek a gyerekeim boldog arcocskájára, és megnyugszom. A Halloween még egy alkalom nekik a jelmezes beöltözésre a farsangon kívül, és szemmel láthatóan boldogabbak, mint amikor a temetőben csendben elmélkedünk. Az is kell, hogyne. A gyerek így találkozik a halál fogalmával, de az elmúlás ijesztő reménytelenségét feloldhatja a Halloween-es bolondozás. A mi családunkban megfér a két ünnep egymás mellett.

Ti mit gondoltok erről?

Ha tetszett a bejegyzés, oszt meg az ismerőseid körében. Köszönöm.

Angol gyerekdalok: The Muffin Man

Angol gyerekdalt, mondókát tanítani a gyerekeknek jó. Mindegy, milyen anyanyelvű a gyerek, a mondókák univerzális zeneisége, ritmusa, érzelmi biztonságot adó játékossága átmegy bármilyen nemzetiségű szűrőn.

A gyerek szó szerint játszva, énekelve tanul, és közben jól szórakozik. Megtanulja az angol nyelv kiejtésének alapjait, a helyes angol intonációt, szavakat, mondattöredékeket. Mivel ezeket nem tudatosan tanulja, ezért mélyebben beépülnek a memóriájába, mint a későbbi magolós-szódolgozatírós módszer szavai.

Ha a szülők együtt mondókáznak, dalolnak a gyerekkel, úgy, hogy közben értik is a dalocskát, helyénvaló mozdulatokat tesznek, válaszolnak a gyerek kérdéseire, még inkább elősegítik a korai nyelvelsajátítást.

A következő gyerekdal címe: “The Muffin Man”, “A muffinos ember”.

A dal szövege:

Do you know the Muffin Man,
The muffin man, the Muffin Man,
Do you know the Muffin Man,
Who lives on Drury Lane?

Yes, we know the Muffin Man,
The Muffin Man, the Muffin Man,
Yes, we know the Muffin Man,
Who lives on Drury Lane.

Magyarul:

Ismered a muffinos embert,
a muffinos embert, a muffinos embert?
Ismered a muffinos embert,
Aki a Drury úton lakik?

Igen, mi ismerjük a muffinos embert,
a muffinos embert, a muffinos embert.
Igen, mi ismerjük a muffinos embert,
aki a Drury úton lakik.

A dalt magát érdemes sokszor meghallgatni, megnézni a gyerekkel együtt, aztán együtt énekelni, minél többször.

 

A mi gyerekeink megtanulnak majd angolul beszélni?

A mai napon megjelent a kormány új, idegennyelv-oktatással kapcsolatos stratégiája, „A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig” címmel.

Már a fejemet sem kaptam fel arra a gondolatra, hogy “nyelvpedagógiai szempontból” a németet ajánlanák első nyelvként az általános iskolákban, hiszen ez már egyszer bejárta a magyar sajtót. Kissé finomítottak ugyan a “szempontokon”, hiszen már nem az angol helyett, hanem mellette ajánlják a németet. Az angol ugyebár túl könnyű, hadd találkozzon a gyerek először komplexebb nyelvtani struktúrákkal, nehogy még a végén sikerélménye legyen.

Mindenesetre engem elgondolkodtatott, hogy az  új oktatási stratégia szerint csak 4. osztálytól kezdenének a gyerekek idegen nyelvet tanulni.  Megismétlem: 4. osztálytól, 10 éves kortól. Ez szembemegy a legújabb kutatási eredményekkel, amelyek szerint 7. éves korig a legfogékonyabbak a gyerekek az idegen nyelv elsajátítására. Elveszik a gyerek első 10 éve, a legértékesebb évek nyelvtanulási szempontból. Ilyenkor ragad rájuk az új ismeretanyag, ilyenkor képesek a gyerekek maguktól elsajátítani a “komplex” nyelvtani struktúrákat, belülről megismerni egy idegen nyelv működését. Már ha kapnak rá esélyt és lehetőséget.

10 éves korban is el lehet kezdeni idegen nyelvet tanulni, de ezeknek az gyerekeknek garantáltan nehezebb dolguk lesz, mintha az idegen nyelv már korábban is életük természetes része lett volna. A 10 éves gyerek már kezd a kiskamasz korba lépni, amikor egyre inkább tudatosan szemléli önmagát, és a társak véleménye egyre fontosabbá válik. Szégyenlős lesz, nem akar hibázni, kínos helyzetbe kerülni. Márpedig az idegen nyelv tanulása nem úszható meg sok-sok hiba, és gyakorlás nélkül, biztató, támogató környezetben.

10 év alatt eléggé messzire el lehet jutni az idegen nyelv elsajátításában. Az új oktatáspolitika szerint tanított gyereknek pontosan 10 év hátránya lesz azzal a gyerekkel szemben, aki már kiskorától megismerkedett legalább egy idegen nyelvvel. 10 év. Eléggé behozhatatlannak tűnik, nem?

Mit tehetünk mi, szülők? Üljünk ölbe tett kézzel, és várjuk, hogy majd az iskola megtanítja a gyereket angolul, németül, vagy bármilyen más nyelven? Most az a bizonyos 10 év hátrány kong a fülemben. Vagy úgy tekintünk az iskolára, mint egy kiegészítésre az idegen nyelv tanulása során, mivel sajnos úgy tűnik, hogy az is.

A szülőknek tehát még nagyobb a felelőssége, hogy lehetőséget biztosítson a gyerekének az idegen nyelv, nyelvek, köztük az angol megismerésére.  Történhet ez bármilyen formában, otthon, szülői segítséggel, tanfolyamon, idegen nyelv tanárral játékosan gyakorolva, online, nyelvi táborban, klubban. A lényeg, hogy ne hagyjuk veszni ezt az első 10 évet.

Egy idézet az Index mai cikkéből:

“…a legfrissebb, 2012-es Eurobarometer felmérés szerint a magyaroknak csupán 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy anyanyelvén kívül még legalább egy idegen nyelvet beszél, és 13 százalékuk, hogy legalább kettőt. Ez nagymértékű csökkenést jelent a magyar lakosság nyelvtudásában az előző, 2006. évi felmérés adataihoz képest (42 és 27 százalék). Magyarország ezzel a 27 EU-tagállam közül az utolsó helyen áll.

Végül egy költői kérdés: Ha 20 év múlva a gyereked elolvas egy álláshirdetést, mit szeretnél, melyik csoportba tartozzon? Sajnos nem lehet hátradőlni, és az iskolára bízni mindent. A felelősség csakis a miénk, szülőké.

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, nyomd meg a  a “Tetszik” gombot, sőt, meg is oszthatod barátaiddal. Ha az oldalsávban csatlakozol a Facebook-csoporthoz, a továbbiakban sem maradsz le az érdekes cikkekről, hírekről.

Ha pedig szerinted a Google-nak is jó lenne tudni róla, nyomd meg a +1 gombot is!