Mi is történik nyáron a gyerekek tudásával? A vakáció hosszú hetei alatt gyakran azt is elfelejtik, amit addig megtanultak. Ez különösen jellemző a kisiskolásokra, akik ősszel, iskolakezdéskor képesek úgy bámulni a szorzótáblára, mintha akkor látnák először.
A korai nyelvtanulással is ez a helyzet, az idegen nyelvtudást különösen veszélyezteti a nyári felejtés réme. Ha nem használjuk, a kínkeservesen megszerzett tudás, angol nyelvtan és szókincs először passzív tudássá alakul, majd szépen fokozatosan elkopik. A felnőtteknél nem feltétlenül van így, ott évtizedekig is megmaradhat a nem használt idegen nyelvtudás passzív formában, a gyerekeknél viszont sajnos ez történik. Ők gyorsabban sajátítanak el idegen nyelveket, de gyorsabban is elfelejtik ezeket, ha nem használják.
Francia kutatók egy kísérlet során azt kutatták, hogy mennyire emlékeznek az anyanyelvükre azok a felnőttek, akiket gyerekkorukban más nemzethez tartozó család adoptált. A kísérletben Koreában született, Franciaországban nevelkedett emberek vettek részt. Az eredményekből kiderült, hogy a kisgyerekkorban adoptált koreaiak felnőtt korukban már azt sem tudták megállapítani, hogy a számukra ismeretlen mondat koreaiul van. Teljesen elfelejtették a saját anyanyelvüket.
Ha ez megtörténhet az anyanyelvvel, akkor a másodikként tanult nyelv még inkább veszélyeztetett. Ezért nagyon fontos, hogy gyerekeinknek biztosítsuk a folyamatos gyakorlás lehetőségét, különösen nyáron, amikor az iskolai szinten tartás nem biztosított.
Hogyan tehetjük meg ezt?
Mielőtt sokan a szívükhöz kapnának, hogy “szegény” gyerek hadd legyen gyerek legalább nyáron, és ne tanuljon, szeretném leszögezni, hogy nem “olyan” fajta tanulásra gondoltam, mint ami az iskolában zajlik. Semmiképpen nem érdemes leültetni a gyereket egy szótárfüzet elé, hadd magoljon, vagy kikérdezni tőle a rendhagyó angol igék formáit.
Hogy is működhet ez a gyakorlatban?
Ha sikerült végrehajtani az utasítást, dícsérjük nagyon meg, milyen ügyes! Így aktivizálhatjuk a ruhadarabokra vonatkozó angol szókincset, miközben jól szórakozunk.
Ugyanígy, reggelinél is megkérdezhetjük, mit szeretne enni, vagy ahogy elővesszük a reggelihez szükséges dolgokat, elmondhatjuk angolul, mi kerül az asztalra. (What would you like to have for breakfast? Lets’s get the food out of the fridge. What is this? It’s bread, butter, jam, ham….)
Séta közben is rengeteg jó alkalom akad az angol beszélgetésre. Például, ha meglátunk egy parkoló autót az utcán, elbeszélgethetünk a gyerekkel arról, hogy mi ez, milyen színű autó, mutassa meg a kerekeit, hol van a kormány, stb.
Persze készülhetünk előre, előző este átnézhetjük az ételek neveit, vagy az autóra vonatkozó szókincset, de nem muszáj. Egyszerűen kérdezhetünk olyasmit a gyerektől, amit biztosan tudunk, hiszen mi irányítjuk a beszélgetést.
Ez nem a hagyományos értelemben vett tanulás, amikor a gyerek a könyv fölött magol. A tapasztalat útján megszerzett, életszerű tudás mélyebbre épül be, maga a tanulási folyamat is sokkal hatékonyabb.
Ha megtehetjük, meséljünk a gyereknek, minden este. Nagyszerű angol mesekönyveket lehet kapni, vagy akár ingyenesen letölteni a netről.
A könnyebb út az, ha valaki más foglalkozik a gyerekekkel angolul. El lehet küldeni őket nyelvi táborba, angol játszóházba. A gond ezekkel ott van, hogy egyszer csak vége lesz, aztán a gyerek ugyanúgy elfelejti, amit ott tanult, hiszen a vakációból még hetek vannak hátra.
Azért érdemes magunknak foglalkozni a gyerek idegen nyelvi fejlesztésével, mert így biztosított a folyamatosság (a szülő minden nap látja a gyereket), nem kell elvinni a tanárhoz (időt spórolunk), nem kell kifizetni az óradíjat (pénzt spórolunk), közelebb kerülhetünk a gyerekünkhöz, és közben jól szórakozunk.
Legjobb, ha természetesen beépül az angol nyelv használata a mindennapjainkba. Az eredmény nemsokára látszani fog, és mekkora örömet okozhat, ha a gyerek nyaralás alatt, külföldön is képes kommunikálni! 🙂