Angol gyerekdalok, mondókák magyar gyerekeknek

Mindenki által ismert tény, hogy a kisgyerekeknek az éneklés, mondókázás, mozgással egybekötött játék olyan folyamat, amely élményszerűen tanít, és eközben egyszerre több területet fejleszt. Ezek a játékok nemcsak szórakoztatják, hanem fejlesztik is a gyerekek koncentrálóképességét, ritmusérzékét, hallását, figyelmét.

Éppen ezért, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk könnyedén és zökkenőmentesen tanuljon meg angolul (és azt sem árt, ha közben jól szórakozik), akkor a legtöbb, amit tehetünk, az, ha a korának megfelelő idegen nyelvű anyagokkal látjuk el.

Honnan tudhatjuk, mi a korának megfelelő tartalom? Szerencsére az angol nyelv dal-, és mondókakészlete hatalmas, sokszínű, változatos, és könnyedén hozzáférhető. Igen ám, de a videó-megosztó portálokon található, szép, színes angol mondókák, gyerekdalok többnyire angol anyanyelvű gyerekek számára készültek.

A magyar szülő meg csak tanácstalanul nézi, hiszen nem érti a szöveget. Hogyan is érthetné, hiszen a szöveget nem szokták feliratként odatenni a videóra, ha meg kivételesen mégis ott van, akkor olyan szavakat tartalmaz, amelyekről sosem hallott.

Az angol mondókák ősi eredete

Az angol mondókák, gyerekdalok az angol kultúrkincs részei, ahogy a magyar mondókák is a magyar kultúra részét képezik. Nem segít a közérthetőségen az a tény, hogy ezek a rigmusok gyakran több száz évesek, és eredetük a középkor homályába vész.

Gondoljunk csak az alábbi magyar mondókára:

“Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.”

Ha ezt kellene lefordítani idegen nyelvre, igencsak gondban lennénk. Természetesen le lehet fordítani, meg is értenék a szavakat, csak a tartalom, az értelem nem menne át a fordításon. Hogyan is mehetne, hiszen ahhoz tudni kellene arról, hogy sokáig volt török uralom Magyarországon, nem ártana hallani az ősmagyar sámánisztikus vallásról, az orvoslás törzsi módjairól, a zene gyógyító erejéről.

Az angol mondókákkal, gyerekdalokkal is ez a helyzet. Ezekben a dalocskákban gyakran egy rég letűnt, középkori világ elevenedik meg, úrhölgyekkel és cselédlányokkal, olyan hangutánzó és hangulatfestő szavakkal, amelyeket nem tanítanak az iskolákban, a nyelvtanfolyamokon.

Angol mondókák, gyerekdalok magyar gyerekeknek

Azt is nehéz kiválasztani a nagy kínálatból, hogy mi az, ami igazi, autentikus, és mi a feldolgozás, díszített-újragondolt tartalom. Mi az, amit érdemes lenne a magyar gyerekeknek megtanítani, és mi az, amit inkább hagyjunk ki?

Ezekre a kérdésekre válaszolva indul most el az új, angol gyerekdalos-mondókás sorozatom, amelynek minden része magyar gyerekeknek szól. A mondókákat úgy válogattam ki, hogy a szövegük egyszerű, könnyen érthető legyen, a benne szereplő szavakat pedig könnyen fel lehessen használni más mondatokban is.

A mondókák szövege elérhető angol és magyar felirattal,  a legkisebbek kedvéért pedig magyar alámondás is szerepel bennük.

Az első ilyen gyerekdal a “The Muffin Man”, “A muffinos ember”.

Humpty Dumpty

A lányom abszolút kedvence ez az angol klasszikus, gyakran mondogatja hintázás közben, nagyon szeret angolul mondókázni.  Eredetileg találós kérdés volt, a “humpty dumpty” pedig egyaránt jelentett egy 17. századi italt, és  egy ügyetlen, köpcös embert. A találós kérdés megfejtése a tojás volt, ami annyira beleivódott mára a köztudatba, hogy ezt a mondókát kizárólag tojással ábrázolják.

A szövege: 

Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king’s horses and all the king’s men
Couldn’t put Humpty together again.

Mi naponta mondókázunk a gyerekekkel, Lilla lányom másik kedvence a Hey, diddle, diddle régi angol mondóka.

Where is Thumbkin?

A testrészek neveinek megtanítására is kitűnő lehetőséget nyújtanak az angol mondókák. Hogy is hívják az ujjacskákat angolul? Ebből a mondókából kiderül. Lilla lányom nagy kedvence, gyakran mondogatja, énekelgeti, hiszen fülbemászó dallamával az angol gyerekdalokhoz hasonlóan, hamar belopja magát a gyerekek szívébe. 🙂

 

A szövege:

Where is Thumbkin? Where is Thumbkin?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Pointer? Where is Pointer?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Tall man? Where is Tall man?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Ring man? Where is Ring man?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Where is Pinkie? Where is Pinkie?
Here I am! Here I am!
How are you today, sir? Very well, I thank you.
Run away. Run away.

Gyerekeim többi kedvence közé tartozik a Humpty Dumpty és a Hey, diddle, diddle klasszikus angol mondókák.

Miért is mondókázzunk angolul?

Már az egészen pici babák szívesen hintáztatják magukat előre-hátra, a zene ütemére. A mondókák a nyelvben rejlő zeneiséget használják fel, rövidségük, fülbemászó ritmusuk miatt könnyen megjegyezhetőek. Amikor mondókázunk, gyerekünk szinte összes érzékszerve működésbe lép: látja a mozdulatainkat, hallja a mondókát, érzi a cirógatást.

A mondókák kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyerekünkkel megismertessük a anyanyelv hangjait, ritmusát. Minden gyerek szereti a “Höcc-höcc-katoná”-t, az “Ez elment vadászni”-t, vagy akár a “Hinta-palintá”-t.

Ugyanígy, angol mondókákkal az angol nyelv alapjait taníthatjuk meg gyerekünknek. Az angol mondókakészlet óriási, évszázadokon át felhalmozódott kulturális kincs.  Minden angol gyerek ismeri a Humpty Dumpty-t, a Hey, diddle diddle-t, a Where is Thumbkin-t, vagy akár a Two little blackbirds-öt. Ha a mondókákon keresztül ismerkedik a gyerek az idegen nyelvvel, nem is nyelvtanulásról beszélhetünk, hanem nyelvelsajátításról. A nyelvelsajátítás a nyelvi kompetenciák megszerzésének legegyszerűbb, természetes módja.

Érdemes egy mondókát többször is elmondani (gyerekünk úgyis kérni fogja), mert az ismétlés biztonságérzetet nyújt számára, és hozzájárul a gyorsabb nyelvi fejlődéshez. Az angol mondókázás sokat segített az angol nyelv átadásában, a korai nyelvelsajátításban a gyerekeimnek.

UFO vagyok a játszótéren

 Az előbb a nyelvi korlátaimról volt szó, most a félelmeimmel való szembesülés lesz a téma. A mindennapi életben én nem vagyok különc. Szeretek a közösség része lenni, betartani a normákat, nem kilógni. A két gyerek miatt alig jutok el valahová, alig van alkalmam felnőttekkel beszélni. Így a játszótér számunkra olyan hely, ahol a gyerekeim is, és én is kikapcsolódni járunk. Örülök, ha találkozom más anyukákkal, akikkel megbeszélhetjük az ügyes-bajos dolgainkat.

Ebbe kavart be az angol nyelv. Novembertől kezdtük az angol délelőttöket, és egészen eddig ez a probléma fel sem merült, mert senki sem volt a hidegben a játszótéren. Most azonban mindenki kijár már.  Volt 1-2 olyan hét, amikor hezitáltam, nem tudtam, mit tegyek. Ha 2-3 magyar gyerek is csatlakozott Lillához, a hozzájuk tartozó anyukákkal együtt, akkor visszaváltottam magyarra. Nem akartam, hogy kinézzék, és én is féltem, hogy egyedül maradok.

Egy ideje azonban megtaláltam a megfelelő megoldást számunkra. Elgondolkoztam, hogy mi a fontosabb, néhány játszótéri ismeretség, vagy az, hogy a lányaim közel anyanyelvi szinten megtanuljanak angolul. Így az UFO-létet választottam.

Ül a lányom a hintában, együtt mondjuk a “Humpty Dumpty”-t, miközben a mellette lévő hintában a “Régi dunna, kiskatona” megy. Mi a “The wheels on the bus go round and round”-öt énekeljük, mellettünk a “Süss fel, nap!”-ot. Én mindig, csak és kizárólag angolul szólok a gyerekeimhez, más meg magyarul.

Érdekes, hogy sok pozitív visszajelzést kaptam, anyukáktól és nagyszülőktől is. Mondták, hogy nagyon jól teszem, hogy megpróbálom angolra tanítani, és Lilla ügyesen mondja az angol mondókát. Ilyenkor jó érzés tölt el. A társalgásból sem zártam ki magam, az anyukákkal magyarul beszélek, a gyerekekkel meg angolul. Kissé jobban kell figyelnem, de megoldható.