A nyelvérzék

Hallottál már arról a misztikus, megfoghatatlan, tovatűnő nyelvérzékről? Ha van nyelvérzéked, tied a világ – gondolhatod. Ha meg nincs neked ez a csodálatos képesség, akkor – finoman szólva – akár el is áshatod magad. Mennyi az igazságtartalma ennek a sztereotípiának, mit lehet elhinni belőle, és mi az, amit inkább fenntartásokkal fogadjunk – ezt a kérdéskört járom most körbe.


Ha van nyelvérzéked

Az emberek többsége szerint, ha van valakinek nyelvérzéke, akkor csak úgy ragadnak rá az idegen nyelvek, minden különösebb erőfeszítés nélkül. A jó nyelvérzékkel rendelkező gyerek – hívjuk Ödönkének – soha nem ül le szavakat magolni, vagy nyelvtani gyakorlatokat oldani. Ehelyett bekapcsolja a tévét, angolul nézi a Tom és Jerry-t, aztán egyszer csak, egy külföldi családi nyaralás alatt perfekt angolsággal értekezik a szálloda személyzetével, szülei nem kis meglepetésére.

Ödönke az iskolában soha sem tanul, úgyis betéve tudja az anyagot, minden felelete, dolgozata ötös. Ha egyszer hallott egy szót, már meg is jegyezte. Ösztönösen tudja, mit hogyan kell mondani, évekkel előzi meg a kortársait az idegen nyelvű beszéd és íráskészség terén. Ő szerencsés – gondolják sokan, hiszen a jó nyelvérzék velünk született tulajdonság. Így született – de jó lehet neki!

Mire Ödönke felnő, anyanyelvi szinten tud legalább két idegen nyelven, és felnőtt korában erre még simán ráépít néhányat. Ő az, aki Marokkóban arabul alkudozik a bazárban, Spanyolországban spanyolul rendeli meg a tapas-t a pincértől, és minden országban, ahol csak jár, barátokat szerez, akikkel természetesen az adott ország nyelvén beszél. Teszi mindezt erőfeszítés nélkül, zsigerből.

Ha nincs nyelvérzéked

Nos, ebben az esetben a kilátások az idegennyelv-tanulás terén nem túl jók. Ha valaki olyan balszerencsés, hogy nyelvérzék nélkül mert a világra jönni, nehéz dolga lesz manapság. A nyelvérzék nélküli gyereknek – nevezzük Töhötömnek – a nyelvórák vég nélküli szenvedéssel érnek fel. Szótárfüzet, szómagolás, nyelvtan, kínlódás, különórák, rengeteg tanulás – mind, mind hiába. Minden lepereg a gyerekről, ő szegény meg áll ott, és arra a kérdésre sem tud válaszolni, hogy “What’s your name?”, pedig évekig tanult angolt, vagy németet, vagy oroszt. Igazából teljesen mindegy, melyik nyelvet tanulta, mert egyik sem megy neki. Hogy is mehetne, hiszen nincs nyelvérzéke, szegénykének.

Ha a rokonok, ismerősök a gyerek jegyei iránt érdeklődnek, Töhötöm szülei csak lemondóan legyintenek. “- Nem megy neki az angol. Nem csoda, már nekünk sem ment annak idején az orosz. Örökölte a rossz nyelvérzékünket.”

Nézzük meg, mi lehet az igazság a jó nyelvérzékhez kapcsolódó hiedelmek, sztereotípiák mögött, egyáltalán létezik-e ilyen, vagy csak azok találták ki, akik lusták leülni tanulni.

A tehetség és a szorgalom

Minden gyerek egyedi és megismételhetetlen – ezt tudjuk. Minden gyerek meghatározott képesség és készséghalmazzal rendelkezik, ami az idők folyamán – ahogy nő a gyerek – növekszik és változik. Egyes képességek, készségek soha nem bontakoznak ki, mert nem kap rá a gyerek fejlesztési lehetőséget. Gondoljunk csak arra, hány gyerek rúgja a labdát Brazíliában a szegénynegyedekben, és végül hányan lesznek futball-sztárok. Ugyanígy, azt is vizsgálhatnánk, hány zeneileg tehetséges gyerek jut el a konzervatóriumig, és hányan élik le az életüket a zsákfaluban, ahova születtek.

Ha a tehetség találkozik a fejlesztési lehetőséggel, csodák születhetnek. Ha viszont nem adatik meg a támogató, fejlesztő környezet, a tehetség kiaknázatlanul hever, és elsorvad.

Mi történik azokkal, akik egy bizonyos területen nem annyira tehetségesek? Nos, ebben az esetben feltehetőleg nem lesz belőlük világklasszis, hiszen az a kategória azoknak van fenntartva, akik tehetségesek, szorgalmasak, és a fejlesztő környezet is adott számukra.

Akik nem tehetségesek, de szorgalmasok, és emellett megkapják a fejlődési lehetőséget, nagyon szép eredményeket érhetnek el, bármilyen területen. Ha úszásról van szó, ugyan nem lesz belőlük a következő Michael Phelps, de az iskolai úszóversenyt még simán megnyerhetik. Nem lesz gondjuk a tavakban, folyókban való úszással, és a sport örömét is megélhetik.

A nyelvtanulással is így van. Vannak gyerekek, akik könnyebben és vannak, akik nehezebben tanulnak nyelveket – mint ahogyan bármi mást is.


A környezet hatása a nyelvtanulásra

Ha a nehezebben tanuló gyerekek szorgalmasok és olyan környezetben élnek, ahol minden adott az új nyelv elsajátításához , simán eljuthatnak olyan szintre, ahol nem lesz gond számukra az idegen nyelven történő kommunikáció. Dolgozhatnak multinál, mehetnek külföldre. Lehet, hogy nem lesz belőlük nyelvészprofesszor, de nem is ez a cél.

A kéttannyelvű osztályokban is vannak olyan gyerekek, akiknek kevésbé megy a nyelvtanulás. Társaikkal ellentétben ők nem értik meg egyből a magyarázatot, nem tudják azonnal a gyakorlatban alkalmazni a tanultakat, több időre, több gyakorlásra van szükségük. Azonban ezeket a gyerekeket is el lehet juttatni a nyelvvizsgához szükséges szintre több ismétléssel, több gyakorlással. Persze ehhez az is kell, hogy a gyerek akarjon tanulni, szeresse az idegen nyelvet. Ehhez támogató környezet, olyan családi háttér kell, ahol érték a tanulás, a megszerzett tudás.

Ha nagyon nehezen megy a nyelvtanulás, érdemes szakemberhez vinni a gyereket, akár a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz, ahol megvizsgálják, nem húzódik-e esetleg valamilyen részképesség-zavar a problémák hátterében. Ha a gyanú beigazolódik, személyre szabott, egyéni fejlesztéssel sokat lehet javítani a gyerek állapotán, sok utólag felmerülő problémát lehet így megelőzni.

Ha egy ilyen nehezebben haladó gyerek nem jut elegendő gyakorlási lehetőséghez (az iskolában kevés óraszámban tanulják az angolt, otthon nincs, aki segítsen neki, a nagy nehezen megszerzett tudást nem használja sehol), a kudarc borítékolt. Egy-két kudarc és újrakezdés után az immár felnőtt ember hajlamos elfogadni, hogy ez nem megy neki. Megvonja a vállát, és lemond azokról a lehetőségekről, amelyeket a nyelvtudás nyitott volna meg számára.

Akkor most van nyelvérzék, vagy nincs?

Vannak emberek, gyerekek, akiknek könnyebben megy a nyelvtanulás, azonban ez nem csak a nyelvtanulással van így. Van, akinek a sport megy könnyen, van, akinek a zenélés, másnak pedig a matematika. Ettől függetlenül, ha tavak, vizek közelében él az ember, megtanítja a gyerekeit úszni. Azokat is, akiknek több időre van szükségük. Mai globalizált világunkban az angol nyelvtudás olyan, mintha úszni tanulnánk, alapvető és elengedhetetlen.

Ezért nem szabad elvenni egyik gyerek kedvét sem a nyelvtanulástól olyan kijelentésekkel, hogy “Ne búsulj, fiam, nincs nyelvérzéked!” Lehet, hogy nehezebben megy neki az angol, mint a többi tárgy, de több támogatással, odafigyeléssel, segítségnyújtással igenis megugorható az a bizonyos léc.

Miért nem tanul meg a gyereked angolul az iskolában?

Béla esete az iskolai angoltanulással

Heti 3 angol óra, 4. osztálytól. Évekig. Számtalan szódolgozat, nyelvtani szerkezet, magolással töltött este (készülni kell a másnapi tesztre, hogy meglegyen a jó jegy) végén, amikor Kovács Béla már félig felnőtt, és a Sziget Fesztiválra igyekszik, a HÉV felé igyekezvén megszólítja egy külföldi fiatal.

Útbaigazítást kér. Jó lenne tudni, melyik megállónál is kell leszállni. A külföldi fiatal bizakodva vár a válaszra. Béla ránéz, és ledermed. Megfagy ereiben a vér, majd elkezd izzadni, és arra gondol, hogy most akkor meg kellene szólalni, de nagyon gyorsan. Hirtelen egy szó sem jut eszébe, viszont agyában ott cikázik a present perfect és a feltételes mód minden réme.

Mit is kérdezett ez itt? Csak annyi jutott el a tudatáig, hogy angolul beszélt, és várja a választ. Béla hirtelen megvilágosodik, és ragyogó arccal mondja az egyetlen dolgot, ami eszébe jut: Sorry, I don’t speak English. Megkönnyebbülten hátradől, végre, kivágta magát, vége van. Gyorsan belebújik a telefonjába, addig sem fordul elő hasonló eset.

Három évvel később, a diplomaosztón, Béla nem kap diplomát. Kár, pedig eljött a rokonság is, van húsleves és rántotthús bőven, sör-bor, kisüsti pálinka, lenne amit ünnepelni. Elvégre a szakmai tárgyakból sikeresen letette a záróvizsgát, csak az a fránya nyelvvizsga, csak az ne lenne.

A haverok közül sokan külföldre mennek, szerencsét próbálni. Menne ő is, de nem tud. Nem mer. Szerencséje volt, talált munkahelyet, a szakmájában. Igaz, hogy a bére annyi, mintha csak érettségivel dolgozna, de majd ha megkapja a diplomát, akkor majd jó lesz. Egyszer. Majd.

A beragadt nyelvvizsgások

Szabó Béla esete nem egyedi, sőt. Béláék annyian vannak, hogy külön kormányzati program született a megmentésükre, diplomamentés néven. A beragadt diplomás fiatalok ingyen és bérmentve próbálhatják bepótolni a hiányosságaikat, és megszerezni a nyelvvizsgát, ami szintén ingyenes lett. Mindezek ellenére a jó eredmények, sikeres nyelvvizsgák nem záporoznak az égből. Olyannyira nem, hogy határidőt kellett hosszabbítani, immár 2018-ig szerezhetik meg a diplomájukat azok a fiatalok, akik 2006 előtt kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. A törvény igen nagylelkű, akárhogy is nézzünk, az 12 év. Ennyi idő alatt egy írni-olvasni nem tudó kisgyerek eljut az érettségiig. Csak a nyelvvizsga nem megy Magyarországon. Még mindig nem. Miért is nem?

Magyarország egynyelvű ország

A történelem során úgy alakult, hogy a mai Magyarországon élő más nemzetiségű népek aránya a többséghez képest elenyésző. Magyarul szólva, esélye sincs az embernek arra, hogy más nyelven beszélőkkel napi kapcsolatot alakítson ki. Magyarul beszél mindenki. A bolti eladó, a postás, a gyerek játszótársa, tanító nénije, a kollégák, a nagyszülők, az ügyfélszolgálatosok.  Mindenki. Hacsak nem az idegenforgalomban dolgozol, vagy a határ mentén élsz, a hétköznapokban egyszerűen nincs szükséged idegen nyelvtudásra, és lehetőséged sincs, hogy a meglevő tudásodat gyakorold.

Ejj, ráér még az

Szegény gyerek, cipeli azt a nehéz táskát, írja a rengeteg házi feladatot. Majd ráér angolt tanulni, először a magyart tanulja meg rendesen. Negyedik osztályban: még magyarul sem tud helyesen írni, minek kínozzák a logikátlan angol írásmóddal? Nyolcadik osztály: most a felvételire kell koncentrálni. Gimnázium: Csak érettségizzen valahogy le. Főiskola: Majd ha meglesz a záróvizsga, akkor tud a nyelvtanulásra koncentrálni, és pikk-pakk levizsgázik. Záróvizsga után: Nicsak, itt van még egy Béla.

A média és a szinkron

Nem elég, hogy a hétköznapi életben nem találkozik az ember fia-lánya más nyelvvel, a médiában sem. Bekapcsolja a tévét, minden szinkronizálva van. A moziban sem jobb a helyzet. Magyar újságok, magyar vloggerek, magyar közösségi oldalak, magyar barátokkal. Az ember észre sem veszi, de egy nagy magyar búra alatt él, amiből igen nehéz kijutni. Nehéz, de nem lehetetlen.

A cserélődő angoltanárok

A tanári szakma megbecsültsége ma Magyarországon nem túl magas, és még finoman szóltam. Az eget-verő sok százalékos fizetésemelések ellenére a legtöbb tanár küszködve hozza ki a hónapot nullára. Így aztán, aki teheti, menekül. Találkoztam már angoltanárral menedzser-asszisztens, ügyfélszolgálatos, logisztikus, IT-támogató munkakörökben is. Aki teheti, elmegy magántanárnak, nyelviskolába vagy két tannyelvű gimnáziumba tanítani. Itt ugyanis olyan gyerekeket taníthat, akik akarnak is tanulni. Aki marad, az nem mindig a szakma csúcsán áll.

A szegregáló iskolarendszer

A mai magyar iskola-rendszer nemhogy eltűntetné, még rátesz egy lapáttal, és felerősíti a társadalmi különbségeket. A középosztályhoz tartozó szülők minden eszközt megragadnak, hogy bejuttassák gyerekeiket egy “jobb” iskolába. Nem riadnak vissza a lakcím-trükközéstől, a hosszú autóutaktól és az ismerősi bázis hadba állításától sem. A bejutott gyerekek legjobbjait aztán igen korán lefölözik a 8 és 6 osztályos gimnáziumok. A többieknek, akik maradnak, meg akik eleve egy mezei általános iskolába jutottak be, esélyük sincs hozzáférni a jó minőségű oktatáshoz.  A nagyobb szakmai tudással rendelkező tanárok a diákok krémjével együtt már rég a gimnáziumban koptatják a padokat.

A gyerekeket nem érdekli a nyelvtanulás

Minek az? A kis Béla egész életében magyarul beszélt mindenkivel. Édesapja-édesanyja is csak magyarul beszél, aztán mégis, milyen jól megvannak, ugye? Minek kellene kínlódni a szavak megtanulásával, ha aztán úgy sem tudja használni semmire. Akkor már inkább telefonozik, az legalább élvezetes. Óra alatt különösen. Ó, elvette a tanár. Sebaj, akkor majd bosszúból nem hagyja tanítani, bohóckodik, mindent elkövet, hogy rá figyeljenek. Otthon ki sem nyitja a könyvet. Egy idő után akkora lesz a lemaradása, hogy az órán csak fizikailag van jelen, a tananyag rég túltesz rajta. A tanár segítene neki, de Béla nem akar tanulni. Minek? Az nehéz.

Alulfinanszírozott iskolák

Nincs pénz. Nem is volt, nem is lesz. Mehet a 32. gyerek is az osztályba, a tanító majd elbír velük. Hogy csoportbontásban kellene tanítani a nyelvet? Persze, kellene, de a fenntartó csak egy tanár fizetését tudja kigazdálkodni. De az az egy legyen fiatal, lehetőleg pályakezdő. Azoknak kevesebbet kell fizetni. Hogy elmegy? Igen, tudjuk, ez van.

Pistike a hetedik osztályból nagyon ügyes, egy évig kint volt a szüleivel Angliában. Jancsika még mindig a színeknél-számoknál tart, kétszer bukott, nem csoda. Ott van még Ivettke is, aki magatartás-zavaros. Kincső diszlexiás. Bendegúznak válnak a szülei, maga alatt van. Boglárka szülei munkanélküliek, elég nagy gond náluk a fűtés és a betevő falat. Miklóska nagyon akar tanulni. Nosza, rakjuk őket össze egy csoportba, az óraszám kijön, ez a lényeg. Hogy nem működik? Sebaj, majd a gimiben úgyis újrakezdik az egészet.

Megoldás

Van erre a gordiuszi csomóra megoldás? Mit tehetsz, ha nem akarod, hogy a gyerekedből Béla legyen?

A gyerek csak akkor fog angolul tanulni, ha érzi, hogy neked, mint szülőnek, nagyon fontos a dolog. Ehhez azt kell, hogy lássa, hogy használható a tudás, amit megszerez, és te használod is. Például ha külföldön vagytok, angolul beszélsz a recepcióssal, szuvenír-árussal. Otthon felirattal nézed a filmet, szinkron nélkül. Néha angolul hallgatsz rádiót. Angolul olvasol szakmai, vagy szórakoztató cikkeket. A gyereknek, ha már úgyis telefonozik, angol játékot töltesz le a telefonjára.

Bejuttatod egy “jobb” iskolába.  Segítesz neki házi feladatot írni, elmagyarázod, amit nem ért. Ha te sem érted, magántanárt fogadsz. Beíratod egy nyelvtanfolyamra. Mellette állsz, segíted, amiben tudod. Motiválod. Teszed ezt évekig.

Ellenkező esetben a jó képességű gyereked a mai magyar iskolarendszerben nem fogja tudni kihozni a magához mért maximumot. Nem dőlhetsz hátra, egy pillanatra sem.

Ha viszont szívügyeddé teszed a gyerek angol-tanulását, a világ megnyílik előttetek, és egész más lehetőségekkel indul a gyerek az életben. Nekem megéri. Hát neked?

 

Ha tetszett a cikk, mondd el a véleményedet comment formájában! Nyomj egy tetszik-et, vagy egy szív-et, és oszd meg az ismerőseiddel! Köszönöm szépen!