Beküldve:

A nyelvérzék

Hallottál már arról a misztikus, megfoghatatlan, tovatűnő nyelvérzékről? Ha van nyelvérzéked, tied a világ – gondolhatod. Ha meg nincs neked ez a csodálatos képesség, akkor – finoman szólva – akár el is áshatod magad. Mennyi az igazságtartalma ennek a sztereotípiának, mit lehet elhinni belőle, és mi az, amit inkább fenntartásokkal fogadjunk – ezt a kérdéskört járom most körbe.


Ha van nyelvérzéked

Az emberek többsége szerint, ha van valakinek nyelvérzéke, akkor csak úgy ragadnak rá az idegen nyelvek, minden különösebb erőfeszítés nélkül. A jó nyelvérzékkel rendelkező gyerek – hívjuk Ödönkének – soha nem ül le szavakat magolni, vagy nyelvtani gyakorlatokat oldani. Ehelyett bekapcsolja a tévét, angolul nézi a Tom és Jerry-t, aztán egyszer csak, egy külföldi családi nyaralás alatt perfekt angolsággal értekezik a szálloda személyzetével, szülei nem kis meglepetésére.

Ödönke az iskolában soha sem tanul, úgyis betéve tudja az anyagot, minden felelete, dolgozata ötös. Ha egyszer hallott egy szót, már meg is jegyezte. Ösztönösen tudja, mit hogyan kell mondani, évekkel előzi meg a kortársait az idegen nyelvű beszéd és íráskészség terén. Ő szerencsés – gondolják sokan, hiszen a jó nyelvérzék velünk született tulajdonság. Így született – de jó lehet neki!

Mire Ödönke felnő, anyanyelvi szinten tud legalább két idegen nyelven, és felnőtt korában erre még simán ráépít néhányat. Ő az, aki Marokkóban arabul alkudozik a bazárban, Spanyolországban spanyolul rendeli meg a tapas-t a pincértől, és minden országban, ahol csak jár, barátokat szerez, akikkel természetesen az adott ország nyelvén beszél. Teszi mindezt erőfeszítés nélkül, zsigerből.

Ha nincs nyelvérzéked

Nos, ebben az esetben a kilátások az idegennyelv-tanulás terén nem túl jók. Ha valaki olyan balszerencsés, hogy nyelvérzék nélkül mert a világra jönni, nehéz dolga lesz manapság. A nyelvérzék nélküli gyereknek – nevezzük Töhötömnek – a nyelvórák vég nélküli szenvedéssel érnek fel. Szótárfüzet, szómagolás, nyelvtan, kínlódás, különórák, rengeteg tanulás – mind, mind hiába. Minden lepereg a gyerekről, ő szegény meg áll ott, és arra a kérdésre sem tud válaszolni, hogy “What’s your name?”, pedig évekig tanult angolt, vagy németet, vagy oroszt. Igazából teljesen mindegy, melyik nyelvet tanulta, mert egyik sem megy neki. Hogy is mehetne, hiszen nincs nyelvérzéke, szegénykének.

Ha a rokonok, ismerősök a gyerek jegyei iránt érdeklődnek, Töhötöm szülei csak lemondóan legyintenek. “- Nem megy neki az angol. Nem csoda, már nekünk sem ment annak idején az orosz. Örökölte a rossz nyelvérzékünket.”

Nézzük meg, mi lehet az igazság a jó nyelvérzékhez kapcsolódó hiedelmek, sztereotípiák mögött, egyáltalán létezik-e ilyen, vagy csak azok találták ki, akik lusták leülni tanulni.

A tehetség és a szorgalom

Minden gyerek egyedi és megismételhetetlen – ezt tudjuk. Minden gyerek meghatározott képesség és készséghalmazzal rendelkezik, ami az idők folyamán – ahogy nő a gyerek – növekszik és változik. Egyes képességek, készségek soha nem bontakoznak ki, mert nem kap rá a gyerek fejlesztési lehetőséget. Gondoljunk csak arra, hány gyerek rúgja a labdát Brazíliában a szegénynegyedekben, és végül hányan lesznek futball-sztárok. Ugyanígy, azt is vizsgálhatnánk, hány zeneileg tehetséges gyerek jut el a konzervatóriumig, és hányan élik le az életüket a zsákfaluban, ahova születtek.

Ha a tehetség találkozik a fejlesztési lehetőséggel, csodák születhetnek. Ha viszont nem adatik meg a támogató, fejlesztő környezet, a tehetség kiaknázatlanul hever, és elsorvad.

Mi történik azokkal, akik egy bizonyos területen nem annyira tehetségesek? Nos, ebben az esetben feltehetőleg nem lesz belőlük világklasszis, hiszen az a kategória azoknak van fenntartva, akik tehetségesek, szorgalmasak, és a fejlesztő környezet is adott számukra.

Akik nem tehetségesek, de szorgalmasok, és emellett megkapják a fejlődési lehetőséget, nagyon szép eredményeket érhetnek el, bármilyen területen. Ha úszásról van szó, ugyan nem lesz belőlük a következő Michael Phelps, de az iskolai úszóversenyt még simán megnyerhetik. Nem lesz gondjuk a tavakban, folyókban való úszással, és a sport örömét is megélhetik.

A nyelvtanulással is így van. Vannak gyerekek, akik könnyebben és vannak, akik nehezebben tanulnak nyelveket – mint ahogyan bármi mást is.


A környezet hatása a nyelvtanulásra

Ha a nehezebben tanuló gyerekek szorgalmasok és olyan környezetben élnek, ahol minden adott az új nyelv elsajátításához , simán eljuthatnak olyan szintre, ahol nem lesz gond számukra az idegen nyelven történő kommunikáció. Dolgozhatnak multinál, mehetnek külföldre. Lehet, hogy nem lesz belőlük nyelvészprofesszor, de nem is ez a cél.

A kéttannyelvű osztályokban is vannak olyan gyerekek, akiknek kevésbé megy a nyelvtanulás. Társaikkal ellentétben ők nem értik meg egyből a magyarázatot, nem tudják azonnal a gyakorlatban alkalmazni a tanultakat, több időre, több gyakorlásra van szükségük. Azonban ezeket a gyerekeket is el lehet juttatni a nyelvvizsgához szükséges szintre több ismétléssel, több gyakorlással. Persze ehhez az is kell, hogy a gyerek akarjon tanulni, szeresse az idegen nyelvet. Ehhez támogató környezet, olyan családi háttér kell, ahol érték a tanulás, a megszerzett tudás.

Ha nagyon nehezen megy a nyelvtanulás, érdemes szakemberhez vinni a gyereket, akár a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz, ahol megvizsgálják, nem húzódik-e esetleg valamilyen részképesség-zavar a problémák hátterében. Ha a gyanú beigazolódik, személyre szabott, egyéni fejlesztéssel sokat lehet javítani a gyerek állapotán, sok utólag felmerülő problémát lehet így megelőzni.

Ha egy ilyen nehezebben haladó gyerek nem jut elegendő gyakorlási lehetőséghez (az iskolában kevés óraszámban tanulják az angolt, otthon nincs, aki segítsen neki, a nagy nehezen megszerzett tudást nem használja sehol), a kudarc borítékolt. Egy-két kudarc és újrakezdés után az immár felnőtt ember hajlamos elfogadni, hogy ez nem megy neki. Megvonja a vállát, és lemond azokról a lehetőségekről, amelyeket a nyelvtudás nyitott volna meg számára.

Akkor most van nyelvérzék, vagy nincs?

Vannak emberek, gyerekek, akiknek könnyebben megy a nyelvtanulás, azonban ez nem csak a nyelvtanulással van így. Van, akinek a sport megy könnyen, van, akinek a zenélés, másnak pedig a matematika. Ettől függetlenül, ha tavak, vizek közelében él az ember, megtanítja a gyerekeit úszni. Azokat is, akiknek több időre van szükségük. Mai globalizált világunkban az angol nyelvtudás olyan, mintha úszni tanulnánk, alapvető és elengedhetetlen.

Ezért nem szabad elvenni egyik gyerek kedvét sem a nyelvtanulástól olyan kijelentésekkel, hogy “Ne búsulj, fiam, nincs nyelvérzéked!” Lehet, hogy nehezebben megy neki az angol, mint a többi tárgy, de több támogatással, odafigyeléssel, segítségnyújtással igenis megugorható az a bizonyos léc.

Beküldve:

Kéttannyelvű iskola – előnyök, hátrányok

Sok szülő teszi fel ezt a kérdést magának, amikor az iskolaválasztással kapcsolatban kell döntenie. Vajon megéri kéttannyelvű iskolába íratnom a gyermekemet? Fogja bírni azt a sok tanulást, a rengeteg plusz órát? Mikor lesz ideje játszani? Megéri ezt választani egy általános tantervű iskola helyett? Ha nem ezt választom, akkor a gyerekem lemarad, kimarad?

Úgy hozta az élet, hogy egy ideje egy budapesti kéttannyelvű általános iskolában tanítok angolt. Különleges helyzetben vagyok, hiszen a gyerekeim is kéttannyelvű iskolába járnak, és nem ugyanoda, ahol én tanítok, így egyrészt tanárként, másrészt szülőként is belelátok nem egy, hanem mindjárt két ilyen iskola működésébe.

A válasz a fenti kérdésekre nem egyszerű, és soha nem fekete-fehér. Akármilyen döntést is hoz a szülő, mindkét esetben megvannak az előnyök és a hátrányok, olyan dolgok, amelyet megnyer a szülő és a gyerek, és olyanok is, amelyeket pedig elveszít.

Kezdjük a pozitív oldallal. Miért jó kéttannyelvű általános iskolába iratni a gyereket?

A kéttannyelvű iskola előnyei

  • Itt biztosan meg fog tanulni angolul (vagy olyan más idegen nyelven, ami annak az iskolának a specialitása).
  • Élő kapcsolata lesz az angol nyelvvel, tehát nem csak az igeidőket fogja bemagolni, meg a nyelvtani szabályokat, hanem igenis használni fogja a nyelvet, napi szinten.
  • Jó kiejtése lesz, köszönhetően az anyanyelvi tanárok jelenlétének.
  • Olyan gyerekek társaságában lesz nap, mint nap, akik szeretnek tanulni. Na jó, ez talán egy kicsit túlzás, mert ha megkérdezek egy gyereket, biztosan nem mondja ezt így ki, viszont az angol nyelvet minden két tannyelvű iskolába járó gyerek szereti. Ezek a gyerekek kíváncsiak, nyitottak a világ történéseire, egyszóval szeretnek tanulni.
  • Az ilyen iskolába kevesebb olyan gyerek jár, akiknek a családjában nem érték a tanulás, a tudás. Mivel a csoport tényleg szeretne tanulni, sokkal jobb eredmény érhető el velük, mint ahol az óra fele a fegyelmezéssel megy el.
  • A gyerek megismer egy másfajta gondolkodásmódot, más kultúrát. Nyitottabb lesz a világra, könnyebben tud majd alkalmazkodni egy multikulturális környezethez, mint aki csak magyarul beszélő, egynyelvű környezetben nő fel.
  • Könnyebben illeszkedik be egy külföldi iskolába, hiszen már itthon megtapasztalta, milyen kézzel-lábbal, gesztusokkal, pár szóval megértetni magát az anyanyelvi tanárral. Nem stresszel azon, hogy nem érti tökéletesen, amit neki mondanak, hiszen képes a szövegkörnyezet alapján megfejteni a szavak körülbelüli jelentését.
  • Ha mind a gyerek, mind a szülő komolyan veszi a nyelvtanulást, az általános iskolát középfokú nyelvvizsga-bizonyítvánnyal zárhatja a gyerek. Ha kéttannyelvű középiskolában tanul tovább (másik nyelvből), 18 éves korára két középfokú nyelvvizsgája lehet. Ha ezután főiskolán, egyetemen továbbtanul, a két nyelvvizsgával biztosan el tud majd helyezkedni, akár Magyarországon, akár külföldön.
  • Ha megnézzük, mennyit kell fizetni egy nyelviskolában, vagy egy magántanárnak, amíg a nyelvtanuló a középfokú nyelvvizsgáig eljut – sok százezres, ha nem milliós nagyságrendről van szó. A kéttannyelvű iskolában mindez megspórolható, a nyelvvizsgához szükséges tudás ingyen és bérmentve megszerezhető.

Nem lenne teljes a kép, ha kihagynám a negatívumokat, hiszen mint mindennek, a kéttannyelvű iskoláknak is vannak árnyoldalai.

A kéttannyelvű iskola hátrányai

  • Sokat kell tanulni. Ez nem úgy működik, hogy első osztály elején beviszem a csak magyarul tudó gyereket, aztán nyolcadik végén kijön a kapun, tökéletes angol nyelvtudással a tarsolyában. Tanulni kell, nem keveset, különben a bukdácsolók, lemorzsolódók táborát fogja gyarapítani.
  • Az előző pontból következik, hogy a szülő nem dőlhet hátra. Amíg kicsi a gyerek, és nem megy az önálló nyelvtanulás, napi szinten kell segíteni, kikérdezni, ellenőrizni. Ha a szülő (vagy nagyszülő, esetleg nagyobb testvér) nem segít, a gyerek magára marad. A tananyag pedig akkora, hogy abban garantáltan lesz olyan rész, ami nem megy olyan fényesen.  Érdemes átgondolni, hogy van-e a családban olyasvalaki, aki együtt tud tanulni a gyerekkel, hetente többször is, éveken át.
  • Nagyon kevés szabadidő marad. A kéttannyelvű iskolába járó alsós gyerekeknek 28-29 tanórájuk van egy héten, amiből heti 5 nyelvóra.  Konkrétan ez azt jelenti, hogy előfordul 7. óra is, amikor a kisgyereknek ugyanúgy figyelnie kell, és a szabályokat betartania, mint reggel 8 órakor, amikor frissen beül az iskolapadba. Délután 4-kor, amikor kijön a gyerek az iskolából, előfordul, hogy nincs kész az összes leckéje, mert annyi a tanulnivaló, hogy nem lett kész a tanulószobán. Ilyenkor estefele még házit   kell készíteni, készülni kell másnapra a nyűgös, fáradt gyerekkel, és esetleg a sportolást is ezekbe a délutáni órákba kell belesűríteni. Nem egyszerű, sem a szülőnek, sem a gyereknek.
  • Néha olyan dolgokat kell megtanulni, ami kifejezetten szaknyelvhez tartozik. A harmadik-negyedik osztályosok angolul tanulják a természetismeretet, és vannak a tankönyvükben érdekes dolgok. Gondolok itt olyan szavakra, mint a potroh, poszméh, ebihal, úszóhártyás láb, ízeltláb. Hiába tud valaki angolul, biztosan lesz olyan szó a gyereke tankönyvében, amiről még hírből sem hallott.
  • Nem úgy van az, mint a szülők gyerekkorában, amikor volt napi 4-5 óra, aztán mehetett haza a gyerek, szabadon játszani. Játékra hét közben alig marad idő, nagy a hajtás, különösen, ha a kéttannyelvű iskola mellett még aktívan sportol, vagy zenél is a gyerek.

Érdemes-e tehát kéttannyelvű iskolába íratni a gyereket?

A választ mindenkinek magának kell meghoznia. Sokmindentől függ, hogy mi számít jó döntésnek, mindenki gondolja át a gyereke teherbírását, azt, hogy van-e a családban valaki, aki folyamatosan és aktívan segítheti a gyerek nyelvtanulását. Semmi sincs ingyen, és most nem a pénzre gondolok, hanem a nyelvtanulásba fektetett időre, energiára, erőfeszítésre, szülő és gyerek részéről egyaránt. A befektetett energia sokszorosan megtérül, de attól még nem könnyű. Mindenkinek javasolom, hogy menjen el a kiszemelt iskola nyílt napjaira, beszéljen a már oda járó gyerekek szüleivel, gondolja végig a saját lehetőségeit, és ezeknek a függvényében hozza meg a döntését. A nehézségek ellenére érdemes a kéttannyelvű iskolát választani, hiszen nagyon sok olyan gyereket ismerek, akik a kéttannyelvű mellett egyesületben sportolnak, vagy zeneiskolában zenélnek.

Ti mit gondoltok a témáról? Milyen tapasztalataitok vannak?  Írjátok meg lent kommentben! Előre is köszönöm!

Beküldve:

Miért nem tanul meg a gyereked angolul az iskolában?

Béla esete az iskolai angoltanulással

Heti 3 angol óra, 4. osztálytól. Évekig. Számtalan szódolgozat, nyelvtani szerkezet, magolással töltött este (készülni kell a másnapi tesztre, hogy meglegyen a jó jegy) végén, amikor Kovács Béla már félig felnőtt, és a Sziget Fesztiválra igyekszik, a HÉV felé igyekezvén megszólítja egy külföldi fiatal.

Útbaigazítást kér. Jó lenne tudni, melyik megállónál is kell leszállni. A külföldi fiatal bizakodva vár a válaszra. Béla ránéz, és ledermed. Megfagy ereiben a vér, majd elkezd izzadni, és arra gondol, hogy most akkor meg kellene szólalni, de nagyon gyorsan. Hirtelen egy szó sem jut eszébe, viszont agyában ott cikázik a present perfect és a feltételes mód minden réme.

Mit is kérdezett ez itt? Csak annyi jutott el a tudatáig, hogy angolul beszélt, és várja a választ. Béla hirtelen megvilágosodik, és ragyogó arccal mondja az egyetlen dolgot, ami eszébe jut: Sorry, I don’t speak English. Megkönnyebbülten hátradől, végre, kivágta magát, vége van. Gyorsan belebújik a telefonjába, addig sem fordul elő hasonló eset.

Három évvel később, a diplomaosztón, Béla nem kap diplomát. Kár, pedig eljött a rokonság is, van húsleves és rántotthús bőven, sör-bor, kisüsti pálinka, lenne amit ünnepelni. Elvégre a szakmai tárgyakból sikeresen letette a záróvizsgát, csak az a fránya nyelvvizsga, csak az ne lenne.

A haverok közül sokan külföldre mennek, szerencsét próbálni. Menne ő is, de nem tud. Nem mer. Szerencséje volt, talált munkahelyet, a szakmájában. Igaz, hogy a bére annyi, mintha csak érettségivel dolgozna, de majd ha megkapja a diplomát, akkor majd jó lesz. Egyszer. Majd.

A beragadt nyelvvizsgások

Szabó Béla esete nem egyedi, sőt. Béláék annyian vannak, hogy külön kormányzati program született a megmentésükre, diplomamentés néven. A beragadt diplomás fiatalok ingyen és bérmentve próbálhatják bepótolni a hiányosságaikat, és megszerezni a nyelvvizsgát, ami szintén ingyenes lett. Mindezek ellenére a jó eredmények, sikeres nyelvvizsgák nem záporoznak az égből. Olyannyira nem, hogy határidőt kellett hosszabbítani, immár 2018-ig szerezhetik meg a diplomájukat azok a fiatalok, akik 2006 előtt kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. A törvény igen nagylelkű, akárhogy is nézzünk, az 12 év. Ennyi idő alatt egy írni-olvasni nem tudó kisgyerek eljut az érettségiig. Csak a nyelvvizsga nem megy Magyarországon. Még mindig nem. Miért is nem?

Magyarország egynyelvű ország

A történelem során úgy alakult, hogy a mai Magyarországon élő más nemzetiségű népek aránya a többséghez képest elenyésző. Magyarul szólva, esélye sincs az embernek arra, hogy más nyelven beszélőkkel napi kapcsolatot alakítson ki. Magyarul beszél mindenki. A bolti eladó, a postás, a gyerek játszótársa, tanító nénije, a kollégák, a nagyszülők, az ügyfélszolgálatosok.  Mindenki. Hacsak nem az idegenforgalomban dolgozol, vagy a határ mentén élsz, a hétköznapokban egyszerűen nincs szükséged idegen nyelvtudásra, és lehetőséged sincs, hogy a meglevő tudásodat gyakorold.

Ejj, ráér még az

Szegény gyerek, cipeli azt a nehéz táskát, írja a rengeteg házi feladatot. Majd ráér angolt tanulni, először a magyart tanulja meg rendesen. Negyedik osztályban: még magyarul sem tud helyesen írni, minek kínozzák a logikátlan angol írásmóddal? Nyolcadik osztály: most a felvételire kell koncentrálni. Gimnázium: Csak érettségizzen valahogy le. Főiskola: Majd ha meglesz a záróvizsga, akkor tud a nyelvtanulásra koncentrálni, és pikk-pakk levizsgázik. Záróvizsga után: Nicsak, itt van még egy Béla.

A média és a szinkron

Nem elég, hogy a hétköznapi életben nem találkozik az ember fia-lánya más nyelvvel, a médiában sem. Bekapcsolja a tévét, minden szinkronizálva van. A moziban sem jobb a helyzet. Magyar újságok, magyar vloggerek, magyar közösségi oldalak, magyar barátokkal. Az ember észre sem veszi, de egy nagy magyar búra alatt él, amiből igen nehéz kijutni. Nehéz, de nem lehetetlen.

A cserélődő angoltanárok

A tanári szakma megbecsültsége ma Magyarországon nem túl magas, és még finoman szóltam. Az eget-verő sok százalékos fizetésemelések ellenére a legtöbb tanár küszködve hozza ki a hónapot nullára. Így aztán, aki teheti, menekül. Találkoztam már angoltanárral menedzser-asszisztens, ügyfélszolgálatos, logisztikus, IT-támogató munkakörökben is. Aki teheti, elmegy magántanárnak, nyelviskolába vagy két tannyelvű gimnáziumba tanítani. Itt ugyanis olyan gyerekeket taníthat, akik akarnak is tanulni. Aki marad, az nem mindig a szakma csúcsán áll.

A szegregáló iskolarendszer

A mai magyar iskola-rendszer nemhogy eltűntetné, még rátesz egy lapáttal, és felerősíti a társadalmi különbségeket. A középosztályhoz tartozó szülők minden eszközt megragadnak, hogy bejuttassák gyerekeiket egy “jobb” iskolába. Nem riadnak vissza a lakcím-trükközéstől, a hosszú autóutaktól és az ismerősi bázis hadba állításától sem. A bejutott gyerekek legjobbjait aztán igen korán lefölözik a 8 és 6 osztályos gimnáziumok. A többieknek, akik maradnak, meg akik eleve egy mezei általános iskolába jutottak be, esélyük sincs hozzáférni a jó minőségű oktatáshoz.  A nagyobb szakmai tudással rendelkező tanárok a diákok krémjével együtt már rég a gimnáziumban koptatják a padokat.

A gyerekeket nem érdekli a nyelvtanulás

Minek az? A kis Béla egész életében magyarul beszélt mindenkivel. Édesapja-édesanyja is csak magyarul beszél, aztán mégis, milyen jól megvannak, ugye? Minek kellene kínlódni a szavak megtanulásával, ha aztán úgy sem tudja használni semmire. Akkor már inkább telefonozik, az legalább élvezetes. Óra alatt különösen. Ó, elvette a tanár. Sebaj, akkor majd bosszúból nem hagyja tanítani, bohóckodik, mindent elkövet, hogy rá figyeljenek. Otthon ki sem nyitja a könyvet. Egy idő után akkora lesz a lemaradása, hogy az órán csak fizikailag van jelen, a tananyag rég túltesz rajta. A tanár segítene neki, de Béla nem akar tanulni. Minek? Az nehéz.

Alulfinanszírozott iskolák

Nincs pénz. Nem is volt, nem is lesz. Mehet a 32. gyerek is az osztályba, a tanító majd elbír velük. Hogy csoportbontásban kellene tanítani a nyelvet? Persze, kellene, de a fenntartó csak egy tanár fizetését tudja kigazdálkodni. De az az egy legyen fiatal, lehetőleg pályakezdő. Azoknak kevesebbet kell fizetni. Hogy elmegy? Igen, tudjuk, ez van.

Pistike a hetedik osztályból nagyon ügyes, egy évig kint volt a szüleivel Angliában. Jancsika még mindig a színeknél-számoknál tart, kétszer bukott, nem csoda. Ott van még Ivettke is, aki magatartás-zavaros. Kincső diszlexiás. Bendegúznak válnak a szülei, maga alatt van. Boglárka szülei munkanélküliek, elég nagy gond náluk a fűtés és a betevő falat. Miklóska nagyon akar tanulni. Nosza, rakjuk őket össze egy csoportba, az óraszám kijön, ez a lényeg. Hogy nem működik? Sebaj, majd a gimiben úgyis újrakezdik az egészet.

Megoldás

Van erre a gordiuszi csomóra megoldás? Mit tehetsz, ha nem akarod, hogy a gyerekedből Béla legyen?

A gyerek csak akkor fog angolul tanulni, ha érzi, hogy neked, mint szülőnek, nagyon fontos a dolog. Ehhez azt kell, hogy lássa, hogy használható a tudás, amit megszerez, és te használod is. Például ha külföldön vagytok, angolul beszélsz a recepcióssal, szuvenír-árussal. Otthon felirattal nézed a filmet, szinkron nélkül. Néha angolul hallgatsz rádiót. Angolul olvasol szakmai, vagy szórakoztató cikkeket. A gyereknek, ha már úgyis telefonozik, angol játékot töltesz le a telefonjára.

Bejuttatod egy “jobb” iskolába.  Segítesz neki házi feladatot írni, elmagyarázod, amit nem ért. Ha te sem érted, magántanárt fogadsz. Beíratod egy nyelvtanfolyamra. Mellette állsz, segíted, amiben tudod. Motiválod. Teszed ezt évekig.

Ellenkező esetben a jó képességű gyereked a mai magyar iskolarendszerben nem fogja tudni kihozni a magához mért maximumot. Nem dőlhetsz hátra, egy pillanatra sem.

Ha viszont szívügyeddé teszed a gyerek angol-tanulását, a világ megnyílik előttetek, és egész más lehetőségekkel indul a gyerek az életben. Nekem megéri. Hát neked?

 

Ha tetszett a cikk, mondd el a véleményedet comment formájában! Nyomj egy tetszik-et, vagy egy szív-et, és oszd meg az ismerőseiddel! Köszönöm szépen!

Beküldve:

A Halloween és a magyar gyerekek

Halloween van ismét. Ilyenkor megjelennek az üzletekben a csontváz-, tök-, zombi- és banyajelmezek, a gyerekek lelkesednek, a magyar társadalom pedig éles vágással két táborra szakad: a Halloween-t elfogadókra, és az ellenzőkre.

 

Nem magyar ünnep, nem kell nekünk, mondja a fújolók kórusa. Miért kell a Nyugatot majmolni, válogatás nélkül átvenni mindent, ami onnan jön? Mi lesz így a mindenszentek ünnepével és a halottak napjával? Tényleg zombivadász ijesztgetéssé kell alacsonyítani ezt a szép és fennkölt magyar ünnepet?

Közben meg a Halloween lassan, kitartóan beszivárog az életünkbe. Van, ahol már becsengetnek a szomszédba a gyerekek cukorkát követelve, de elég csak megnézni az őszi szünet idejére szervezett ingyenes gyerekprogramok listáját, és lehet látni, hogy a Halloween-mulatság előkelő helyen szerepel benne.

A történelem során szomorú, de gyakori jelenség volt, hogy az erős, domináns, nagyobb követőtáborral rendelkező kultúra kiszorította, elfeledtette a kisebb létszámú, gyengébb népek ünnepeit. Sose ment ez zökkenőmentesen, de a bukott birodalmak istenei sorra eltűntek a köztudatból. Néha felsőbb parancsra történt ez (gondoljunk a honfoglalás-kori hitre és a keresztény hittérítőkre), néha meg egyszerűen “divatossá” vált az új módi, ahogyan most is a Halloween.

Akár egy generációval ezelőtt, gyerekkoromban még szó sem volt Halloween-ről. Volt tökfaragás a nagyszüleimmel, volt mindenszentek, amikor templomba mentünk, és halottak napja, amikor a temetőben gyerekként meggyújthattunk a gyertyákat. Akkoriban minden halottak napján kopogósra fagytam, annyira hideg volt a temetőkben. A valóban szép és fennkölt ünnepet azért nem szerettem, mert mindenki olyan nagyon szomorú volt.

Ehhez képest a gyerekeim, akik két tannyelvű iskolába járnak, már hónapokkal ezelőtt elkezdték a Halloween-ezést (van ilyen szó?!). Volt tökfaragó-verseny az iskolában, és már hetekkel előtte lehetett arról sutyorogni az osztálytársakkal, hogy akkor most boszinak öltöznek vagy póknak, esetleg csontváznak. Készültek rá, akarták, csillogott a szemük. Én engedtem nekik, így lett ma reggel egyikük boszorka, másikuk csontváz. Nagyon boldogan mentek ma reggel iskolába, ahol az amerikai angol tanárukkal végigveszik a Halloween-hagyományokat, és cukorkát is kapnak. Sokat. Közben meg egymást ijesztgetik az iskola folyosóin és nagyokat nevetnek.

Bennem is kettős érzések kavarognak a Halloween-nel kapcsolatban. Ha a gyerekeim az angol ünnep bűvöletében nőnek fel, akkor vajon elvesztenek egy részt a magyarságukból? Kis ország vagyunk, a területeket elvették, a kultúrának magunk adjuk oda?

Aztán ránézek a gyerekeim boldog arcocskájára, és megnyugszom. A Halloween még egy alkalom nekik a jelmezes beöltözésre a farsangon kívül, és szemmel láthatóan boldogabbak, mint amikor a temetőben csendben elmélkedünk. Az is kell, hogyne. A gyerek így találkozik a halál fogalmával, de az elmúlás ijesztő reménytelenségét feloldhatja a Halloween-es bolondozás. A mi családunkban megfér a két ünnep egymás mellett.

Ti mit gondoltok erről?

Ha tetszett a bejegyzés, oszt meg az ismerőseid körében. Köszönöm.

Beküldve:

Angol gyerekdalok: The Muffin Man

Angol gyerekdalt, mondókát tanítani a gyerekeknek jó. Mindegy, milyen anyanyelvű a gyerek, a mondókák univerzális zeneisége, ritmusa, érzelmi biztonságot adó játékossága átmegy bármilyen nemzetiségű szűrőn.

A gyerek szó szerint játszva, énekelve tanul, és közben jól szórakozik. Megtanulja az angol nyelv kiejtésének alapjait, a helyes angol intonációt, szavakat, mondattöredékeket. Mivel ezeket nem tudatosan tanulja, ezért mélyebben beépülnek a memóriájába, mint a későbbi magolós-szódolgozatírós módszer szavai.

Ha a szülők együtt mondókáznak, dalolnak a gyerekkel, úgy, hogy közben értik is a dalocskát, helyénvaló mozdulatokat tesznek, válaszolnak a gyerek kérdéseire, még inkább elősegítik a korai nyelvelsajátítást.

A következő gyerekdal címe: “The Muffin Man”, “A muffinos ember”.

A dal szövege:

Do you know the Muffin Man,
The muffin man, the Muffin Man,
Do you know the Muffin Man,
Who lives on Drury Lane?

Yes, we know the Muffin Man,
The Muffin Man, the Muffin Man,
Yes, we know the Muffin Man,
Who lives on Drury Lane.

Magyarul:

Ismered a muffinos embert,
a muffinos embert, a muffinos embert?
Ismered a muffinos embert,
Aki a Drury úton lakik?

Igen, mi ismerjük a muffinos embert,
a muffinos embert, a muffinos embert.
Igen, mi ismerjük a muffinos embert,
aki a Drury úton lakik.

A dalt magát érdemes sokszor meghallgatni, megnézni a gyerekkel együtt, aztán együtt énekelni, minél többször.

 

Beküldve:

Angol gyerekdalok, mondókák magyar gyerekeknek

Mindenki által ismert tény, hogy a kisgyerekeknek az éneklés, mondókázás, mozgással egybekötött játék olyan folyamat, amely élményszerűen tanít, és eközben egyszerre több területet fejleszt. Ezek a játékok nemcsak szórakoztatják, hanem fejlesztik is a gyerekek koncentrálóképességét, ritmusérzékét, hallását, figyelmét.

Éppen ezért, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk könnyedén és zökkenőmentesen tanuljon meg angolul (és azt sem árt, ha közben jól szórakozik), akkor a legtöbb, amit tehetünk, az, ha a korának megfelelő idegen nyelvű anyagokkal látjuk el.

Honnan tudhatjuk, mi a korának megfelelő tartalom? Szerencsére az angol nyelv dal-, és mondókakészlete hatalmas, sokszínű, változatos, és könnyedén hozzáférhető. Igen ám, de a videó-megosztó portálokon található, szép, színes angol mondókák, gyerekdalok többnyire angol anyanyelvű gyerekek számára készültek.

A magyar szülő meg csak tanácstalanul nézi, hiszen nem érti a szöveget. Hogyan is érthetné, hiszen a szöveget nem szokták feliratként odatenni a videóra, ha meg kivételesen mégis ott van, akkor olyan szavakat tartalmaz, amelyekről sosem hallott.

Az angol mondókák ősi eredete

Az angol mondókák, gyerekdalok az angol kultúrkincs részei, ahogy a magyar mondókák is a magyar kultúra részét képezik. Nem segít a közérthetőségen az a tény, hogy ezek a rigmusok gyakran több száz évesek, és eredetük a középkor homályába vész.

Gondoljunk csak az alábbi magyar mondókára:

“Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.”

Ha ezt kellene lefordítani idegen nyelvre, igencsak gondban lennénk. Természetesen le lehet fordítani, meg is értenék a szavakat, csak a tartalom, az értelem nem menne át a fordításon. Hogyan is mehetne, hiszen ahhoz tudni kellene arról, hogy sokáig volt török uralom Magyarországon, nem ártana hallani az ősmagyar sámánisztikus vallásról, az orvoslás törzsi módjairól, a zene gyógyító erejéről.

Az angol mondókákkal, gyerekdalokkal is ez a helyzet. Ezekben a dalocskákban gyakran egy rég letűnt, középkori világ elevenedik meg, úrhölgyekkel és cselédlányokkal, olyan hangutánzó és hangulatfestő szavakkal, amelyeket nem tanítanak az iskolákban, a nyelvtanfolyamokon.

Angol mondókák, gyerekdalok magyar gyerekeknek

Azt is nehéz kiválasztani a nagy kínálatból, hogy mi az, ami igazi, autentikus, és mi a feldolgozás, díszített-újragondolt tartalom. Mi az, amit érdemes lenne a magyar gyerekeknek megtanítani, és mi az, amit inkább hagyjunk ki?

Ezekre a kérdésekre válaszolva indul most el az új, angol gyerekdalos-mondókás sorozatom, amelynek minden része magyar gyerekeknek szól. A mondókákat úgy válogattam ki, hogy a szövegük egyszerű, könnyen érthető legyen, a benne szereplő szavakat pedig könnyen fel lehessen használni más mondatokban is.

A mondókák szövege elérhető angol és magyar felirattal,  a legkisebbek kedvéért pedig magyar alámondás is szerepel bennük.

Az első ilyen gyerekdal a “The Muffin Man”, “A muffinos ember”.

Beküldve:

Újévi fogadalmak: segítsd gyereked angolul tanulni!

Ismét január, a hó szikrázóan friss, ropogós. Ilyenkor minden az új kezdetről, kezdetekről, nagy tervekről szól.

Én magam soha nem fogadok meg semmit újévkor, nem vagyok előre tervezős típus. Nagy vonalakban tudom, mit szeretnék elérni, a megvalósítás pedig majd eldől a mindennapokban. Ez alól egy kivétel van: a gyerekeim angol tanulása.

Egy idegen nyelvet a mindennapok részévé tenni nem csekély feladat, és jó adag kitartást kíván. Ezért az egyetlen idei újévi fogadalmam: nem hagyom veszni az eddig elért eredményeket, és 2013-ban is minden nap lesz pár olyan óra, amelyet angolul élek meg a gyerekeimmel.

Mivel napi rendszerességgel böngészek a korai nyelvoktatás témájában, szembetaláltam magam ezzel az angol cikkel:

10 újévi fogadalom, hogy segítsd gyereked az idegen nyelvtanulásban

Elgondolkodtam rajta, mi az, amit itt, Magyarországon is megvalósíthatunk ezekből a fogadalmakból.

A cikk 3 téma köré csoportosítja a gyerekek nyelvtanulásával kapcsolatos újévi fogadalmakat, mégpedig:

1. – vállald a kötelezettséget (tudom, nem túl magyaros, de a lényege az, hogy ne hagyd abba, tarts ki)

2. –  tedd szórakoztatóvá

3. – tedd könnyűvé

1. Vállald a kötelezettséget: Vakációzz a célországban

Hm, igen, valóban. Milyen jól is hangzik, milyen egyszerű, kézenfekvő. Szeretnéd, ha a gyereked megtanulna angolul? Vidd hát Angliába, vagy az Egyesült Államokba, vagy Ausztráliába. Mindez működhet is odaát, ahol a cikk íródott, ahogy a szerző jó szándéka sem kétséges. A magyar valóság azonban gyakran az, hogy akkor most szalámit vegyek vacsorára, vagy fűtsek. A magyar családok nagy része örül, ha legalább a Balatonra eljut nyáron,  nemhogy külföldre. Ez a tétel tehát, ha nem is kihúzva, de erősen elnapolva.

2. Vállald a kötelezettséget: találj online tanárt

Igen, igen. Ez már egy fokkal közelebb jár a valósághoz. Valóban nagyszerű ötlet, hogy a gyerek anyanyelvi beszélőkkel gyakorolja az angolt. Nagyobb gyerekekkel még működhet is. A kicsikkel nem megvalósítható, különösen akkor nem, ha több gyerek is van. Nálunk a gyerekek képesek egy egyszerű kihangosított telefonhívás felét elveszekedni azon, hogy ki tartsa a telefont.

3. Vállald a kötelezettséget: írasd be a gyereked hétvégi nyelvtanfolyamra

Study Pencil Girl Notebook Vdvoem Drawing Kids

Hétvégi vagy nem, egy nyelvtanfolyam sosem árt. Sajnos Magyarországon nem igazán elterjedt a non-profit, vagy alapítványi nyelvtanfolyam, amit itt a cikkben emlegetnek, ezért aztán mélyen a zsebébe kell nyúlnia a gyerekeit taníttatni vágyó szülőnek.

4. Tedd szórakoztatóvá: nézzetek mesefilmeket a célnyelven

Na, végre, valami, ami könnyedén megvalósítható,  hasznos és fejlesztő hatású is. Most vitatkozhatunk, hogy a TV úgy általában rossz hatással van a gyerekek fejlődésére, de ritka az a család, ahol egyáltalán nem néznek TV-t. Ha meg már néznek, miért ne kössük össze a kellemeset a hasznossal? A TV-ből megtanulhatják a gyerekek a helyes angol kiejtést és intonációt.

5. Tedd szórakoztatóvá: énekeljetek közösen angolul, karaokézva

Egyszerű: nálunk a közös éneklés jöhet, a karaoke nem. Keveseknek van hozzá felszerelése, mikrofonja, megfelelő programja. Az angol zene viszont körülvesz bennünket, elég hozzá a rádiót bekapcsolni. Érdemes pár fülbemászó dallamot megtanulni, amelyeket együtt énekelhetünk a gyerekekkel. Itt megtalálható néhány angol gyerekdal.

6. Tedd szórakoztatóvá: találj olyan alkalmazást, vagy játékot, amelyet szeretnek a gyerekek

Valóban, az én gyerekeim nagyon szeretik az IStoryBooks angol mesekönyv-alkalmazást és a Baby Bus játékait. Rengeteg nyelvtanító androidos játék érhető el tabletre és okostelefonra, csak aztán vigyázzunk, nehogy túlságosan belesüppedjen a gyerek a virtuális világba.

7. Tedd könnyűvé: minden nap olvass esti mesét angolul

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha az angol esti mese az esti rutin részévé válik, nagyon sokat fejlődhet a gyerek szókincse, szövegértése. Nem kell hosszú mesékre gondolni, napi 5 perc mesélés is sokat számít. Befektetés sem feltétlenül kell hozzá, én például az aktuális “Anna, Peti, Gergő”-ből szoktam angolul mesélni. 🙂

8. Tedd könnyűvé: olvastass mással is idegen nyelvű meséket

Hááát. “Hát”-tal nem kezdünk mondatot, de ez a valóságtól eléggé elrugaszkodott ötlet. A szerző szerint a rokonok és a barátok majd idegen nyelvű meséket olvasnak Skype-on, miközben a szülő nyugodtan hátradől.  Ez működhet kétnyelvű családok esetében, ahol a nagyszülő valóban minden lehetőséget megragad, hogy megtanítsa az anyanyelvét unokájának. Egy tanult nyelv esetén viszont már az is erősen kérdéses, hogy van-e olyan felnőtt a közelben, aki szintén beszéli az adott nyelvet.

9. Tedd könnyűvé: hallgassatok angol podcast-ot

Ez valóban jó ötlet. Ingyenes, elérhető, anyanyelvi kiejtés hallását biztosítja. A meséket újra lehet hallgatni, a szülő magyarázatokat is fűzhet hozzá.

Angol nyelvtanulással kapcsolatos, kifejezetten gyerekeknek szóló podcast-ok:

Children’s fun storytime

Storynory

10. Tedd elsődleges kérdéssé az angoltanulást

Foglalkozz a gyereked nyelvtanulásával, a cikk szerint nyomtasd ki az újévi fogadalmat, és tedd ki a hűtőre!

Szerintem nem kell feltétlenül kitenni a listát, de valóban előre kell hozni a fontossági sorrendben. Ha szülő és gyerek napi szinten foglalkozik az angol nyelvvel, az mindkettőjüknek csak hasznára válik.

 

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, nyomd meg a  a “Tetszik” gombot, sőt, meg is oszthatod barátaiddal. Ha az oldalsávban csatlakozol a Facebook-csoporthoz, a továbbiakban sem maradsz le az érdekes cikkekről, hírekről.

Ha pedig szerinted a Google-nak is jó lenne tudni róla, nyomd meg a +1 gombot is!

Image: FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

A mi gyerekeink megtanulnak majd angolul beszélni?

A mai napon megjelent a kormány új, idegennyelv-oktatással kapcsolatos stratégiája, „A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig” címmel.

Már a fejemet sem kaptam fel arra a gondolatra, hogy “nyelvpedagógiai szempontból” a németet ajánlanák első nyelvként az általános iskolákban, hiszen ez már egyszer bejárta a magyar sajtót. Kissé finomítottak ugyan a “szempontokon”, hiszen már nem az angol helyett, hanem mellette ajánlják a németet. Az angol ugyebár túl könnyű, hadd találkozzon a gyerek először komplexebb nyelvtani struktúrákkal, nehogy még a végén sikerélménye legyen.

Mindenesetre engem elgondolkodtatott, hogy az  új oktatási stratégia szerint csak 4. osztálytól kezdenének a gyerekek idegen nyelvet tanulni.  Megismétlem: 4. osztálytól, 10 éves kortól. Ez szembemegy a legújabb kutatási eredményekkel, amelyek szerint 7. éves korig a legfogékonyabbak a gyerekek az idegen nyelv elsajátítására. Elveszik a gyerek első 10 éve, a legértékesebb évek nyelvtanulási szempontból. Ilyenkor ragad rájuk az új ismeretanyag, ilyenkor képesek a gyerekek maguktól elsajátítani a “komplex” nyelvtani struktúrákat, belülről megismerni egy idegen nyelv működését. Már ha kapnak rá esélyt és lehetőséget.

10 éves korban is el lehet kezdeni idegen nyelvet tanulni, de ezeknek az gyerekeknek garantáltan nehezebb dolguk lesz, mintha az idegen nyelv már korábban is életük természetes része lett volna. A 10 éves gyerek már kezd a kiskamasz korba lépni, amikor egyre inkább tudatosan szemléli önmagát, és a társak véleménye egyre fontosabbá válik. Szégyenlős lesz, nem akar hibázni, kínos helyzetbe kerülni. Márpedig az idegen nyelv tanulása nem úszható meg sok-sok hiba, és gyakorlás nélkül, biztató, támogató környezetben.

10 év alatt eléggé messzire el lehet jutni az idegen nyelv elsajátításában. Az új oktatáspolitika szerint tanított gyereknek pontosan 10 év hátránya lesz azzal a gyerekkel szemben, aki már kiskorától megismerkedett legalább egy idegen nyelvvel. 10 év. Eléggé behozhatatlannak tűnik, nem?

Mit tehetünk mi, szülők? Üljünk ölbe tett kézzel, és várjuk, hogy majd az iskola megtanítja a gyereket angolul, németül, vagy bármilyen más nyelven? Most az a bizonyos 10 év hátrány kong a fülemben. Vagy úgy tekintünk az iskolára, mint egy kiegészítésre az idegen nyelv tanulása során, mivel sajnos úgy tűnik, hogy az is.

A szülőknek tehát még nagyobb a felelőssége, hogy lehetőséget biztosítson a gyerekének az idegen nyelv, nyelvek, köztük az angol megismerésére.  Történhet ez bármilyen formában, otthon, szülői segítséggel, tanfolyamon, idegen nyelv tanárral játékosan gyakorolva, online, nyelvi táborban, klubban. A lényeg, hogy ne hagyjuk veszni ezt az első 10 évet.

Egy idézet az Index mai cikkéből:

“…a legfrissebb, 2012-es Eurobarometer felmérés szerint a magyaroknak csupán 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy anyanyelvén kívül még legalább egy idegen nyelvet beszél, és 13 százalékuk, hogy legalább kettőt. Ez nagymértékű csökkenést jelent a magyar lakosság nyelvtudásában az előző, 2006. évi felmérés adataihoz képest (42 és 27 százalék). Magyarország ezzel a 27 EU-tagállam közül az utolsó helyen áll.”

Végül egy költői kérdés: Ha 20 év múlva a gyereked elolvas egy álláshirdetést, mit szeretnél, melyik csoportba tartozzon? Sajnos nem lehet hátradőlni, és az iskolára bízni mindent. A felelősség csakis a miénk, szülőké.

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, nyomd meg a  a “Tetszik” gombot, sőt, meg is oszthatod barátaiddal. Ha az oldalsávban csatlakozol a Facebook-csoporthoz, a továbbiakban sem maradsz le az érdekes cikkekről, hírekről.

Ha pedig szerinted a Google-nak is jó lenne tudni róla, nyomd meg a +1 gombot is!

Beküldve:

Angol nyelvű gyerekjátékok – mire figyeljünk?

Milyenek a jó angol nyelvű gyerekjátékok? Hogyan különböztetjük meg azoktól, amelyeket nem annyira szerencsés beszerezni?

Szülőként eléggé könnyen el lehet veszni a nagy túlkínálatban, hiszen a gyártók és a kereskedők szerint minden játékot indokolt és érdemes beszerezni. Persze erre a területre is igaz, hogy nem mind arany, ami fénylik, vannak játékok, amelyeket nyugodt szívvel otthagyhatunk az áruházak polcain. Hogyan ismerjük fel ezeket, mire érdemes figyelni a vásárlásnál?

Jó angol játékok gyerekeknek

Mit is várhatunk el egy angol nyelvű gyerekjátéktól? Mivel az angol nyelv tanulása, elsajátítása a cél, ezért célszerű olyan fejlesztő játékot választani, amely szórakoztat, izgalmas, tanulásra ösztönöz, és sok ismétléssel jár.

Ilyen lehet egy angol nyelvű társasjáték, amely bevonja a szülőt is, közös gondolkodásra, és angol tanulásra késztet. Nagyon fontos, hogy a tanuláshoz igenis szükséges a szülő aktív közreműködése! Sokan elcsábulnak, és súlyos ezrekért megveszik az angolul beszélő, éneklő kiskutyát, nyuszit, vagy más interaktív plüssöt, aztán otthagyják a gyereket vele. A gyártók is ráálltak erre a gondolatmenetre: legutóbbi bolt-túrám alatt sok olyan játékot láttam, amelyek mondanak/énekelnek egy mondatot magyarul, aztán ugyanazt angolul. Nem tartom jónak az ilyen játékokat, ugyanazért, amiért a fordítást sem. Nem mini-tolmácsokat szeretnénk képezni, hanem azt elérni, hogy a gyerek képes legyen összefüggéseiben látni, használni, és alkalmazni az idegen nyelvet. Hogyan várjuk el tőle, hogy megfejtse az angol nyelv kódrendszerét, ha minden szó/mondat után visszaváltunk az anyanyelvére?

Ha sikerül teljes egészében angolul beszélő gyerekjátékot találni, csapjunk le rá, de ha már megvettük, ne hagyjuk magára a gyereket vele. Énekeljük együtt az éneket, mutassunk neki képeket arról, amit a játék mond (ha másképp nem megy, rajzoljunk), rajzoltassuk a gyereket, mutogassunk, kérdezzünk vissza – egyszóval, alkalmazzuk a játék szókincsét. Ha így teszünk, a gyerek valóban érteni is fogja, mit mond a játék , és el is sajátítja ezt a tudást, hiszen ő fejti meg, akár az anyanyelvét kisbabaként. Lehet, hogy egyedül is megtanul mindent, amit a játék mond, de az nem valós tudás lesz, hanem csak utánzás.

Mitől óvakodjunk / felejtős angol gyerekjátékok?

Mostanában több olyan társasjátékot, angol könyvecskét is láttam, ahol a kiejtés magyarul volt feltüntetve. A félreértések elkerülése végett leírom, erre gondolok: This is a blue ball. /Disz iz ö blú ból./ Na, ne! Ha bárki ilyesmivel találkozik, MENEKÜLÉS! Pedig milyen kényelmesnek tűnik, még angolul sem kell tudni, és máris lehet használni. A gond csak az, hogy az angol és a magyar nyelv hangzóinak közük nincs egymáshoz, ezért is használják a tankönyvek a fonetikus ábécét a kiejtés leírására. Persze a fonetikus ábécé ismeretéhez már kell tudni egy kicsit angolul, a gyártók pedig az idegen nyelven egyáltalán nem beszélőket szerették volna elérni, hiszen ők többen vannak kis országunkban. Mekkora piac!

Ha mesekönyvet, társasjátékot, vagy szókártyákat vásárolunk, érdemes olyant választani, amelyhez mellékelnek cd-t/dvd-t a hanganyaggal, anyanyelvi beszélőkkel. Még ha többe kerül is, érdemes erre áldozni.

A felnőtteknek szóló angol tananyagok között is találkoztam már ilyen magyar kiejtés-tükörírással a neten. Lehet, hogy erre van kereslet, de akkor is szólok, hogy lehetőleg minél messzibb kerülje el mindenki az ilyen oldalakat! Annyi jó tananyag, vagy játék található, érdemes keresgélni, és energiát befektetni a tanulásba.

Összegzésül: a jó nyelvoktató gyerekjáték szórakoztató, gondolkodásra késztet, bevonja a szülőt is, és sokszor újrajátszható az unalom veszélye nélkül. Érdemes egy kicsit többet keresgélni, és ha megtaláltuk az igazit, üljünk le a gyerekkel játszani! A legnagyobb érték, amit adhatunk a gyerekünknek, a személyes jelenlétünk.

Kapcsolódó bejegyzések:

Játékos angol feladatok gyerekeknek

Miért is mondókázzunk angolul?

Nézhet angol DVD-t a gyerek?

 

Image: FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

Angol nyelvtanulás gyerekeknek, otthon – 1 év tapasztalatai

Egy évvel ezelőtt, november elején úgy döntöttem, hogy angolul próbálom tanítani a gyerekeimet, otthon. Tanítást írtam, mert sokak számára az egyértelmű, hogy az idegen nyelvet bizony tanulni kell. Én ennek az ellenkezőjét akartam kipróbálni, ezért vágtam bele ebbe a kísérletbe. A fő kérdés, amelyre a választ kerestem: lehetséges nem angol anyanyelvűként átadni ezt a nyelvet kisgyerekeimnek?

Kétnyelvű gyerek?

Először is leszögezem, hogy nem állt célomban kétnyelvű gyereket nevelni. Gyerekeim magyar anyanyelvűek, magyar szülők mellett Magyarországon nevelkednek. Amikor elkezdtem a kísérletet, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megóvni őket azoktól a nyelvoktatási módszerektől és tapasztalatoktól, ahogy annak idején engem tanítottak az iskolában. Nem akartam, hogy a szótárfüzet felett kelljen görnyedniük, és nyelvtani szabályokat magolniuk, ahelyett, hogy beszélni tanulnának.

Angol játékok a gyerekeknek?

Először angol foglalkozásokban gondolkoztam, amelyek során játékosan megismertetem a gyereket a különböző témakörökkel, mint például állatok nevei, cselekvések, a lakás helységei, stb. Aztán gyorsan elvetettem az ötletet. Úgy éreztem, a legegyszerűbb az, ha nem teremtek mesterséges beszédhelyzeteket, hanem a nap egy részét egyszerűen angolul éljük meg.

 Információhiány a korai nyelvelsajátításról

Amikor elkezdtem az angolozást gyerekeimmel, úgy indultunk el ezen az úton, hogy nem tudtam, hová fog vezetni. A neten kevés információ található a korai nyelvelsajátításról, saját kútfőből származó, valódi tapasztalatokra gondolok. Olyan információkat találtam, hogy a szülő elkezdett angolul játszani a gyerekével, aztán hipp-hopp, egyszer csak érteni, majd beszélni is kezdett a gyerek angolul. A csak magyarul tudó gyerek és az angolul is beszélő gyerek közti állapotról, a kétnyelvűség felé vezető út nehézségeiről, buktatóiról nem igazán beszél senki.

Tapasztalatok: működik az otthoni nyelvtanulás?

 

Lilla lányom két és fél éves volt, Emese baba pedig fél éves, amikor elkezdtük az angolt napi szinten használni. 9 hónapig az volt a napi forgatókönyv, hogy a reggeli ébredés után átváltottam angolra, és kb. délután 1 óráig, a délutáni alvásig csak angolul beszéltem a gyerekekhez. Lilla nem szerette a nyelvek közti váltást, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a forgatókönyv minden nap ugyanaz legyen. Az óvodakezdéssel szeptemberben mindez megváltozott, mivel reggel 9-től du. 4-ig oviban van a gyerek, ezért most akkor váltok át az angolra, ahogy kilépünk az ovi ajtaján, és egészen az esti meséig tart az angol időszak.

Az elmúlt évben átlagban minden egyes nap kb. napi 4 órát éltünk meg angolul a gyerekekkel. Igyekeztem nem kihagyni egy napot sem, kivéve azt a 3 hetet a nyáron, amikor a nagyszülőknél voltunk. A gyerekek csak tőlem hallották az angolt, nincs kapcsolatuk anyanyelvi beszélőkkel. Próbálkoztam angol zenebölcsibe vinni őket,  és egy nagynevű korai nyelvelsajátítással foglalkozó tanfolyamra is ellátogattunk, de úgy ítéltem meg, hogy nekünk felesleges ezekre a helyekre járni. Nagyon kevésnek tartom azt a heti 1-2 órát, amelyet ezek a tanfolyamok biztosítanak, hiszen a gyerekeim napi szinten többet hallották ennél az angolt. Körülnéztem az angol óvodák között is, aztán ezt az ötletet is elvetettem. Kevés helyen alkalmaznak angol anyanyelvű óvónénit, ahol meg igen, az nagyon drága, különösen két gyerek számára. Ha be is került volna a lányom egy ilyen oviba, a gyerekek egymás között mégis csak magyarul beszéltek volna, és csak az egyik óvó néni lett volna angol. Így nem igazán bánom, hogy ezt kihagytuk.

Napi 4 óra angol és az elért eredmények

Hol tartunk most? Egy év, napi négy óra angol, a gyerek két és fél éves korától, mire volt elég? Nem lett kétnyelvű a gyerekem, ahhoz ez az angol nyelvű input kevésnek bizonyult. Az eredmény, amit egy év után fel tudok mutatni: szinte mindent megért, amit angolul mondok neki. Ha angolul kérdezek tőle valamit, magyarul válaszol, az angol nyelvű kéréseket, utasításokat követi, végrehajtja. Rengeteg angol mondókát, dalocskát ismer, ezeket boldogan énekli, mondogatja. Nem beszél angolul, pár szót kivéve: yes, no, this one. Tudom, ez édeskevés, de azt is tudom, hogy ennél sokkal többet tud. Sajnos nem akar beszélni, illetve nem érzi szükségét, mert tudja, hogy anya magyarul is megérti.

A magyar ovi rontott a helyzeten, amíg itthon volt egész nap, gyakrabban kevert angol szavakat a magyar mondatokba, illetve angol mondatkezdeményei is voltak. Amióta oviba jár, nagyon domináns lett a magyar nyelv, hiszen immár ez a kis barátai, és az óvó nénik nyelve is.

Jövőbeli tervek: angol bébiszitter, játszótárs, angliai út

Nem tudom, hogy fogunk kimozdulni erről a holtpontról, ahol most tartunk, egyáltalán sikerül-e majd. Úgy gondolom, ahhoz, hogy beszélni kezdjen, nem ártana egy olyan beszélgetőtárs, aki nem ért magyarul, esetleg egy angliai kiruccanás. Mivel ez jelenleg nem megvalósítható, így próbálok a realitások talaján maradni: kitartok a napi 4 óra angol mellett, és próbálok egyre nagyobb passzív szókincset építeni a gyerekeimnek. Ha majd lesz rá lehetőségem, fogadok egy anyanyelvű tanárt a gyerekeim mellé, játszani heti 1-2 órát. Egyelőre kivárok, hiszen Lilla magyarul is eléggé későn, 2,5 évesen kezdett el beszélni.

Emese most másfél éves, és abban a korszakban van, hogy minden szót automatikusan ismétel utánam, legyen az magyarul vagy angolul. Sokkal előrébb tart a nyelvhasználatban, mint Lilla ennyi idősen. Mivel ő pici baba kora óta hallja az angolt, nagyon kíváncsian várom, hová vezet mindez nála.

Gyeses anyuka és az idegen nyelv

Végezetül leírom azt is, hogy rám hogyan hatott ez az időszak. 2,5 év itthonlét után szükségem volt némi erőfeszítésre, hogy a nap egy részében csak angolul kommunikáljak és gondolkozzak. Egy idő után ez természetessé vált, ahogyan az is, hogy esténként szótárban nézek meg olyan szavakat, amelyeket addig nem használtam. Az angol nyelv napi használatának köszönhetően nem okoz majd gondot az sem, ha majd munkahelyi környezetben kell idegen nyelven megszólalnom. Úgy gondolom, az elmúlt időszakból sokat profitáltunk, lányaimmal együtt.

A kezdeti tapasztalataimról szóló bejegyzések:

A kezdetek

Hisztikezelés angolul

UFO vagyok a játszótéren

Korlátaim – légycsapó, szélforgó

 

Images: FreeDigitalPhotos.net