A Halloween és a magyar gyerekek

Halloween van ismét. Ilyenkor megjelennek az üzletekben a csontváz-, tök-, zombi- és banyajelmezek, a gyerekek lelkesednek, a magyar társadalom pedig éles vágással két táborra szakad: a Halloween-t elfogadókra, és az ellenzőkre.

 

Nem magyar ünnep, nem kell nekünk, mondja a fújolók kórusa. Miért kell a Nyugatot majmolni, válogatás nélkül átvenni mindent, ami onnan jön? Mi lesz így a mindenszentek ünnepével és a halottak napjával? Tényleg zombivadász ijesztgetéssé kell alacsonyítani ezt a szép és fennkölt magyar ünnepet?

Közben meg a Halloween lassan, kitartóan beszivárog az életünkbe. Van, ahol már becsengetnek a szomszédba a gyerekek cukorkát követelve, de elég csak megnézni az őszi szünet idejére szervezett ingyenes gyerekprogramok listáját, és lehet látni, hogy a Halloween-mulatság előkelő helyen szerepel benne.

A történelem során szomorú, de gyakori jelenség volt, hogy az erős, domináns, nagyobb követőtáborral rendelkező kultúra kiszorította, elfeledtette a kisebb létszámú, gyengébb népek ünnepeit. Sose ment ez zökkenőmentesen, de a bukott birodalmak istenei sorra eltűntek a köztudatból. Néha felsőbb parancsra történt ez (gondoljunk a honfoglalás-kori hitre és a keresztény hittérítőkre), néha meg egyszerűen “divatossá” vált az új módi, ahogyan most is a Halloween.

Akár egy generációval ezelőtt, gyerekkoromban még szó sem volt Halloween-ről. Volt tökfaragás a nagyszüleimmel, volt mindenszentek, amikor templomba mentünk, és halottak napja, amikor a temetőben gyerekként meggyújthattunk a gyertyákat. Akkoriban minden halottak napján kopogósra fagytam, annyira hideg volt a temetőkben. A valóban szép és fennkölt ünnepet azért nem szerettem, mert mindenki olyan nagyon szomorú volt.

Ehhez képest a gyerekeim, akik két tannyelvű iskolába járnak, már hónapokkal ezelőtt elkezdték a Halloween-ezést (van ilyen szó?!). Volt tökfaragó-verseny az iskolában, és már hetekkel előtte lehetett arról sutyorogni az osztálytársakkal, hogy akkor most boszinak öltöznek vagy póknak, esetleg csontváznak. Készültek rá, akarták, csillogott a szemük. Én engedtem nekik, így lett ma reggel egyikük boszorka, másikuk csontváz. Nagyon boldogan mentek ma reggel iskolába, ahol az amerikai angol tanárukkal végigveszik a Halloween-hagyományokat, és cukorkát is kapnak. Sokat. Közben meg egymást ijesztgetik az iskola folyosóin és nagyokat nevetnek.

Bennem is kettős érzések kavarognak a Halloween-nel kapcsolatban. Ha a gyerekeim az angol ünnep bűvöletében nőnek fel, akkor vajon elvesztenek egy részt a magyarságukból? Kis ország vagyunk, a területeket elvették, a kultúrának magunk adjuk oda?

Aztán ránézek a gyerekeim boldog arcocskájára, és megnyugszom. A Halloween még egy alkalom nekik a jelmezes beöltözésre a farsangon kívül, és szemmel láthatóan boldogabbak, mint amikor a temetőben csendben elmélkedünk. Az is kell, hogyne. A gyerek így találkozik a halál fogalmával, de az elmúlás ijesztő reménytelenségét feloldhatja a Halloween-es bolondozás. A mi családunkban megfér a két ünnep egymás mellett.

Ti mit gondoltok erről?

Ha tetszett a bejegyzés, oszt meg az ismerőseid körében. Köszönöm.

Angol nyelvtanulás gyerekeknek, otthon – 1 év tapasztalatai

Egy évvel ezelőtt, november elején úgy döntöttem, hogy angolul próbálom tanítani a gyerekeimet, otthon. Tanítást írtam, mert sokak számára az egyértelmű, hogy az idegen nyelvet bizony tanulni kell. Én ennek az ellenkezőjét akartam kipróbálni, ezért vágtam bele ebbe a kísérletbe. A fő kérdés, amelyre a választ kerestem: lehetséges nem angol anyanyelvűként átadni ezt a nyelvet kisgyerekeimnek?

Kétnyelvű gyerek?

Először is leszögezem, hogy nem állt célomban kétnyelvű gyereket nevelni. Gyerekeim magyar anyanyelvűek, magyar szülők mellett Magyarországon nevelkednek. Amikor elkezdtem a kísérletet, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megóvni őket azoktól a nyelvoktatási módszerektől és tapasztalatoktól, ahogy annak idején engem tanítottak az iskolában. Nem akartam, hogy a szótárfüzet felett kelljen görnyedniük, és nyelvtani szabályokat magolniuk, ahelyett, hogy beszélni tanulnának.

Angol játékok a gyerekeknek?

Először angol foglalkozásokban gondolkoztam, amelyek során játékosan megismertetem a gyereket a különböző témakörökkel, mint például állatok nevei, cselekvések, a lakás helységei, stb. Aztán gyorsan elvetettem az ötletet. Úgy éreztem, a legegyszerűbb az, ha nem teremtek mesterséges beszédhelyzeteket, hanem a nap egy részét egyszerűen angolul éljük meg.

 Információhiány a korai nyelvelsajátításról

Amikor elkezdtem az angolozást gyerekeimmel, úgy indultunk el ezen az úton, hogy nem tudtam, hová fog vezetni. A neten kevés információ található a korai nyelvelsajátításról, saját kútfőből származó, valódi tapasztalatokra gondolok. Olyan információkat találtam, hogy a szülő elkezdett angolul játszani a gyerekével, aztán hipp-hopp, egyszer csak érteni, majd beszélni is kezdett a gyerek angolul. A csak magyarul tudó gyerek és az angolul is beszélő gyerek közti állapotról, a kétnyelvűség felé vezető út nehézségeiről, buktatóiról nem igazán beszél senki.

Tapasztalatok: működik az otthoni nyelvtanulás?

 

Lilla lányom két és fél éves volt, Emese baba pedig fél éves, amikor elkezdtük az angolt napi szinten használni. 9 hónapig az volt a napi forgatókönyv, hogy a reggeli ébredés után átváltottam angolra, és kb. délután 1 óráig, a délutáni alvásig csak angolul beszéltem a gyerekekhez. Lilla nem szerette a nyelvek közti váltást, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a forgatókönyv minden nap ugyanaz legyen. Az óvodakezdéssel szeptemberben mindez megváltozott, mivel reggel 9-től du. 4-ig oviban van a gyerek, ezért most akkor váltok át az angolra, ahogy kilépünk az ovi ajtaján, és egészen az esti meséig tart az angol időszak.

Az elmúlt évben átlagban minden egyes nap kb. napi 4 órát éltünk meg angolul a gyerekekkel. Igyekeztem nem kihagyni egy napot sem, kivéve azt a 3 hetet a nyáron, amikor a nagyszülőknél voltunk. A gyerekek csak tőlem hallották az angolt, nincs kapcsolatuk anyanyelvi beszélőkkel. Próbálkoztam angol zenebölcsibe vinni őket,  és egy nagynevű korai nyelvelsajátítással foglalkozó tanfolyamra is ellátogattunk, de úgy ítéltem meg, hogy nekünk felesleges ezekre a helyekre járni. Nagyon kevésnek tartom azt a heti 1-2 órát, amelyet ezek a tanfolyamok biztosítanak, hiszen a gyerekeim napi szinten többet hallották ennél az angolt. Körülnéztem az angol óvodák között is, aztán ezt az ötletet is elvetettem. Kevés helyen alkalmaznak angol anyanyelvű óvónénit, ahol meg igen, az nagyon drága, különösen két gyerek számára. Ha be is került volna a lányom egy ilyen oviba, a gyerekek egymás között mégis csak magyarul beszéltek volna, és csak az egyik óvó néni lett volna angol. Így nem igazán bánom, hogy ezt kihagytuk.

Napi 4 óra angol és az elért eredmények

Hol tartunk most? Egy év, napi négy óra angol, a gyerek két és fél éves korától, mire volt elég? Nem lett kétnyelvű a gyerekem, ahhoz ez az angol nyelvű input kevésnek bizonyult. Az eredmény, amit egy év után fel tudok mutatni: szinte mindent megért, amit angolul mondok neki. Ha angolul kérdezek tőle valamit, magyarul válaszol, az angol nyelvű kéréseket, utasításokat követi, végrehajtja. Rengeteg angol mondókát, dalocskát ismer, ezeket boldogan énekli, mondogatja. Nem beszél angolul, pár szót kivéve: yes, no, this one. Tudom, ez édeskevés, de azt is tudom, hogy ennél sokkal többet tud. Sajnos nem akar beszélni, illetve nem érzi szükségét, mert tudja, hogy anya magyarul is megérti.

A magyar ovi rontott a helyzeten, amíg itthon volt egész nap, gyakrabban kevert angol szavakat a magyar mondatokba, illetve angol mondatkezdeményei is voltak. Amióta oviba jár, nagyon domináns lett a magyar nyelv, hiszen immár ez a kis barátai, és az óvó nénik nyelve is.

Jövőbeli tervek: angol bébiszitter, játszótárs, angliai út

Nem tudom, hogy fogunk kimozdulni erről a holtpontról, ahol most tartunk, egyáltalán sikerül-e majd. Úgy gondolom, ahhoz, hogy beszélni kezdjen, nem ártana egy olyan beszélgetőtárs, aki nem ért magyarul, esetleg egy angliai kiruccanás. Mivel ez jelenleg nem megvalósítható, így próbálok a realitások talaján maradni: kitartok a napi 4 óra angol mellett, és próbálok egyre nagyobb passzív szókincset építeni a gyerekeimnek. Ha majd lesz rá lehetőségem, fogadok egy anyanyelvű tanárt a gyerekeim mellé, játszani heti 1-2 órát. Egyelőre kivárok, hiszen Lilla magyarul is eléggé későn, 2,5 évesen kezdett el beszélni.

Emese most másfél éves, és abban a korszakban van, hogy minden szót automatikusan ismétel utánam, legyen az magyarul vagy angolul. Sokkal előrébb tart a nyelvhasználatban, mint Lilla ennyi idősen. Mivel ő pici baba kora óta hallja az angolt, nagyon kíváncsian várom, hová vezet mindez nála.

Gyeses anyuka és az idegen nyelv

Végezetül leírom azt is, hogy rám hogyan hatott ez az időszak. 2,5 év itthonlét után szükségem volt némi erőfeszítésre, hogy a nap egy részében csak angolul kommunikáljak és gondolkozzak. Egy idő után ez természetessé vált, ahogyan az is, hogy esténként szótárban nézek meg olyan szavakat, amelyeket addig nem használtam. Az angol nyelv napi használatának köszönhetően nem okoz majd gondot az sem, ha majd munkahelyi környezetben kell idegen nyelven megszólalnom. Úgy gondolom, az elmúlt időszakból sokat profitáltunk, lányaimmal együtt.

A kezdeti tapasztalataimról szóló bejegyzések:

A kezdetek

Hisztikezelés angolul

UFO vagyok a játszótéren

Korlátaim – légycsapó, szélforgó

 

Images: FreeDigitalPhotos.net