És a magyar nyelvvel mi lesz? Egyensúlyozás

Idegen nyelv tanulása - egyensúly

Ismét azzal kezdem a bejegyzést, hogy amikor elkezdtük az angol életünket élni, fogalmam sem volt, mi vár ránk. Azt tudtam, hogy szeretném, ha a gyerekeim beszélnének angolul, legalább olyan szinten, mint én. Hogy ettől kétnyelvű gyerekekké válnak-e, nem tudom.

Idegen nyelven élni nem egyszerű. Ideális az lenne, ha az egyik szülő csak a második nyelven beszélne velük. A mi esetünkben erről természetesen szó sem lehet, hiszen én vagyok az anyjuk, én kell megtanítsam őket az anyanyelvükre, a magyarra. Emellett még angolozunk is, hiszen a sors úgy adta, hogy én ismerem jobban ezt a nyelvet a családból.

Az angolozást a délelőttökre időzítettem, abból a meggondolásból, hogy akkor még mindenki friss szellemileg, és így egyszerűbb lesz. A délelőtt nálunk a nagy séták, a játszótér, a közös mondókázások, éneklések ideje. Ilyenkor nekem is több kedvem, energiám van új énekeket tanítani, játszani a gyerekeimmel.

Egy ideje ijedten figyelem, hogy Lilla lányom sokkal több angol dalt ismer, mint magyart. Ha énekelni szeretne, mindig angolra vált. Tény, hogy többet énekeltem vele angolul, de azért, mert szeretném, ha ezt a nyelvet is megtanulná. Magyarul már tud. Óriási bevitt információ-mennyiségre, inputra van szüksége ahhoz, hogy összeálljon a fejecskéjében a nyelv, a maga szabályrendszerével együtt.

Mindennek megvan a maga ára. A választott kétnyelvűségé az, hogy a lányom kevesebb versikét, mondókát és éneket tud az anyanyelvén visszaadni, mintha nem angoloznánk. Szándékosan nem írtam azt, hogy mint a kortársai, mert ismerek a játszótéren egy 3 éves kisfiút, aki még egyáltalán nem beszél.

Gondolom, az óvoda majd helyre teszi a dolgokat, azaz helyre tenné, ha magyar óvodába járna. Ezen is dilemmázok, de erről majd egy újabb bejegyzésben…

Image: FreeDigitalPhotos.net