Tapasztalataim az angol zenebölcsivel

Amikor elkezdtük élni az angol életünket, akkor fontosnak tartottam, hogy valami külső nyelvforrást is biztosítsak gyermekeimnek. Gondoltam, ha nem csak tőlem hallja a nyelvet, könnyebben elfogadja, hogy így is lehet beszélni. Meg egyáltalán, a másfajta kiejtés, szóhasználat csak a javára válik.

Így arra a közvetkeztetésre jutottam, hogy zenebölcsibe fogunk járni. Tél is volt, ritkán találkozott más gyerekekkel, az ő korosztálya vagy otthon, vagy bölcsiben volt. Így hát anya nekiállt angol zenebölcsit keresni a neten. Ezeknek mind szép honlapja van, meggyőző érvekkel, máris érzi az ember, hogy egy-két alkalom után olyan okos gyereke lesz, hogy csak na! Mint a TV-shopping-ban. Engem ott is mindig nagyon meggyőznek. Aztán persze nem veszek semmit, mert tudom, hogy humbug az egész.

Zenebölcsi 1: Meggyőző szöveg, nincs is messze, de jó, pont holnap lesz. Másnap bepakolom a 2 gyereket az autóba, GPS-szel valahogy odanavigálok, leparkolok, aztán indulunk. Oda is találunk elég könnyen. Kertes ház, kapucsengő. Nyomom a csengőt, semmi. Ismét nyomom. Semmi. Gondolom, felhívom őket, hátha nem hallják a csengőt a nagy éneklésben. Egy nő veszi fel, bemutatkozom, elmondom, mi járatban vagyunk. Ő sajnálja, de már rég megszűnt a zenebölcsi, a honlapon is fel van tüntetve. Megköszönöm, leteszem. Csalódott gyereket beteszem az autóba, talán még belefér egy játszótér a délelőttbe. Itthon nézem, hát nem, nem én voltam a vaksi, nincs kiírva a honlapon egy szóval sem, hogy már nem működik.

Zenebölcsi 2: Itt már óvatosabb voltam, felhívtam őket előtte. Nagyon kedves hölgy vette fel, persze, mehetünk, az első óra ingyenes. Oda is találtunk, fél óra autókázás után, persze a város másik felében volt. Új lakópark, 3. emeleti lakás, még 4 anyuka ült a földön 1-2 év körüli gyerekeikkel. A foglalkozást tartó hölgynek gyönyörű angol kiejtése, szép énekhangja volt. Mint kiderült, a tanárnő is anyuka, az ő gyereke is ott volt, otthonában tartotta a foglalkozást. Első benyomásom pozitív volt, Lilla is azt mondta, még akar menni, úgyhogy egy héttel később is elmentünk. Ugyanazok az anyukák, a tanárnő gyereke nagyon taknyos, beteg, nyűgös. Az énekeket százszor félbeszakította a gyerek nyűglődése. Most tűnt fel, hogy csak én beszélek angolul 2 ének között. A szitu: énekelünk egyet angolul, aztán anyukák egymás között magyarul recepteket vitatnak meg. Közben a gyerekeket magyarul kommandírozzák. Közben Lilla összeszedett egy jó kis hűlést. 2000 Ft-t fizettem, a 2 gyerekért, úgy, hogy Emese végigaludta a foglalkozást a babakocsiban. Nem mentünk többet.

Meggyőződésem, hogy a jó zenebölcsi hasznos. De ha az anyukák nem képesek odatenni magukat, és hallgatni, ha már nem tudnak angolul, akkor ennek semmi értelme. A tanárnő is magyarul beszélt a saját gyermekével. Így egyelőre angol gyerekközösség nélkül maradtunk, de már vannak terveim ez ügyben is.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

www.freedigitalphotos.net/images/view_photog.php