Éljen július 4., avagy amerikai angol, gyerekeknek

Július 4. nagy nap az USA-ban. 1776-ban ezen a napon hirdették ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától. Az amerikaiak leggyakrabban felvonulások rendezésével, piknikekkel, grillezéssel, baseball-mérkőzésekkel ünnepelnek.

Ami miatt ma billentyűzet elé ültem, az annak a hazafias szellemnek a bemutatása, amelyben a gyerekeket egészen pici kortól nevelik. Az amerikai kultúra megismerésével, megismertetésével megkönnyítjük, és egyben érdekessé tesszük az angol nyelvtanulást a gyerekeknek.

Tehát hogyan ünnepel egy amerikai kisgyerekes anyuka ma?

 

  • Szépen felöltözteti a gyerekeit, mondjuk így:

 

    • Dalokat énekelnek:

FOURTH OF JULY FIREWORKS SONG

 

Szövege:

Fireworks go
snap, snap, snap
crack, crack, crack
zap, zap, zap
Fireworks make me
clap, clap, clap
on the Fourth of July!

Oh, here comes a big one!
Wow!

Fireworks go
snap, snap, snap
crack, crack, crack
zap, zap, zap
Fireworks make me
clap, clap, clap
on Independence Day!

Happy 4th of July!

  • Megkínálhatja őket egy kis hazafias nyalókával:
Amerikai nyalóka
Amerikai nyalóka

 

  •  Elmehetnek együtt felvonulni
Amerikai biciklis gyerekek, július 4-én
Amerikai gyerekek felvonulnak, július 4-én

 

 

 

  • Süthetnek együtt egy finom tortát:
Amerikai torta július 4-én
Amerikai torta július 4-én
  • más édességek, ízlés szerint:
Amerikai édesség
Amerikai sütik július 4-én

 

 

 

 

 

 

 

 

  • a sütihez megfelelő evőeszköz jár, természetesen:

 

Amerikai kanál

 

  • és végül kézműveskedhetnek is együtt egy kicsit:
Dinnye július 4-én
Amerikai karkötő

 

 

 

 

 

 

 

 

Amerikai zászló
Amerikai zászló, gyerekkezekkel

 

 

 

 

 

 

 

 

Elképzelhetőnek tartotok valami hasonlót itthon, március 15-én?

Ha meghoztam a kedvet az amerikai   kultúra megismeréséhez, ajánlom a következő bejegyzést, ami arról szól, miért érdemes a szülőnek együtt tanulni angolul a gyerekekkel?

Ha alábbhagy a nyelvtanulási kedv

  • Ma erős fejfájással ébredtem, és egyszerűen nincs kedvem/türelmem semmihez.
  • A gyerekem extra hisztis.
  • Rengeteg dolgom van!
  • Úgyis elutazunk.
  • Látogatóink jönnek!
  • Fáradt vagyok.
  • Dolgoznom kell.

Ismerősek a fenti gondolatok?

Velem is gyakran megesik, hogy valamilyen abszolút logikus indok miatt nincs kedvem angolozni. Inkább maradnék a kényelmes komfortzónámban, magyar gondolataimmal, magyar környezetemben, erőfeszítések nélkül. Néha meg is tenném, szünetet tartanék, aznap nem beszélnék angolul a gyerekekkel. A nagylányom viszont igényli, figyelmeztet rá, kéri.

A rossz hír az, hogy nincsen nyelvtanulás/nyelvelsajátítás következetes nyelvhasználat nélkül. A nyelv olyan, akár a gyerek, minden nap foglalkozni kell vele, különben a megszerzett tudás elsorvad.

Hogy is vegyük hát rá magunkat az angol nyelvhasználatra, amikor nincsen kedvünk hozzá?

Elmondom, én mit teszek. Kialakítottam egy szabályt, ami keretet ad a napjainknak, és már beépült a napirendünkbe:

reggel, miután megittam a kávémat és elolvastam az e-mailjeimet (de szörnyen néz ki ez a szó leírva) átváltok angolra.

Akkor is azt teszem, ha éppen hasogat a fejem, vagy éppen cigánygyerekek potyognak az égből. Azért ragaszkodom ehhez, mert ismerem magam. Tudom, hogy ha elfogadok valamilyen erős indokot az angol nyelvhasználat mellőzésére, másnap a gyengébb indok is erősnek fog tűnni.

Mivel a lányommal közösen angolozunk, ő a kontrollcsoport, nem okozhatok neki csalódást.

Az érdekes az, hogy miután átváltok az angolra, egy idő után észre sem veszem, hogy angolul gondolkozom. Gyakran megtörténik, hogy délután ugyanolyan furcsa érzés visszaváltani magyarra, mint reggel volt az angolra.

Hogyan is hasznosíthatod mindezt?

 

Ha még nem vállalkozol arra, hogy huzamosabb időn át csak angolul beszélj a gyerekeddel, mert még nem érzed eléggé erősnek a nyelvtudásod, akkor is foglalkozni kell a nyelvvel.

  • jelölj ki egy időszakot a nap folyamán, amikor “angoloztok”
  • ragaszkodj ehhez az időszakhoz foggal-körömmel
  • napi 5-10 perc következetesen betartva több eredményt fog hozni, mint heti egyszer hosszabb idő
  • az “angolozással” töltött idő legyen változatos és örömteli
  • mindkettőtök számára biztosítsa a fejlődés lehetőségét
  • ha valami mégis közbejön, próbáld meg a nap folyamán más formában biztosítani az angol nyelvi közeget (pl. tegyél be egy angol cd-t, dvd-t)
  • egy-két alkalom kihagyás még elmegy, de ne engedd szokássá válni

Ha így teszel, és követed a módszert, az eredmény hamarosan látszani fog. Te és a gyereked gyorsabban fogtok fejlődni, mint bármilyen tanárral, bármilyen nyelvtanfolyamon. A nyelvtanulás végső soron kitartás kérdése is. Te hogyan döntesz?

Image: FreeDigitalPhotos.net

 

Miért is mondókázzunk angolul?

Már az egészen pici babák szívesen hintáztatják magukat előre-hátra, a zene ütemére. A mondókák a nyelvben rejlő zeneiséget használják fel, rövidségük, fülbemászó ritmusuk miatt könnyen megjegyezhetőek. Amikor mondókázunk, gyerekünk szinte összes érzékszerve működésbe lép: látja a mozdulatainkat, hallja a mondókát, érzi a cirógatást.

A mondókák kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyerekünkkel megismertessük a anyanyelv hangjait, ritmusát. Minden gyerek szereti a “Höcc-höcc-katoná”-t, az “Ez elment vadászni”-t, vagy akár a “Hinta-palintá”-t.

Ugyanígy, angol mondókákkal az angol nyelv alapjait taníthatjuk meg gyerekünknek. Az angol mondókakészlet óriási, évszázadokon át felhalmozódott kulturális kincs.  Minden angol gyerek ismeri a Humpty Dumpty-t, a Hey, diddle diddle-t, a Where is Thumbkin-t, vagy akár a Two little blackbirds-öt. Ha a mondókákon keresztül ismerkedik a gyerek az idegen nyelvvel, nem is nyelvtanulásról beszélhetünk, hanem nyelvelsajátításról. A nyelvelsajátítás a nyelvi kompetenciák megszerzésének legegyszerűbb, természetes módja.

Érdemes egy mondókát többször is elmondani (gyerekünk úgyis kérni fogja), mert az ismétlés biztonságérzetet nyújt számára, és hozzájárul a gyorsabb nyelvi fejlődéshez. Az angol mondókázás sokat segített az angol nyelv átadásában, a korai nyelvelsajátításban a gyerekeimnek.

Nézhet angol DVD-t, tévét a gyerek?

Segíthet a TV, a DVD és a számítógép a gyerekeknek az angol nyelvelsajátításban?

Háromféle szülőtípust ismerek:

  1. az egyiknél egyfolytában megy a tv, afféle háttérzajként
  2. a másiknál nincs is tv, vagy ha van is, soha nem kapcsolja be, mert meg van győződve arról, hogy az káros a gyereknek
  3. a harmadik az első kettő között helyezkedik el valahol, azaz gyerek korlátozottan nézhet tv-t

Te melyik típushoz tartozol?

Én a hármashoz sorolom magunkat. Gyerekeim nézhetnek ugyan tv-t, de csak bizonyos időközönként, és csak dvd-t.

A tv káros hatásairól hosszú regényeket írt már a szakirodalom, így ebbe most nem mennék bele. Inkább arról írnék, hogyan lehet hasznosan felhasználni a technika eme vívmányát.

Mindenki egyetért azzal, hogy a kisgyerek legkönnyebben interakcióban tanul meg idegen nyelven beszélni. Az interakción itt most egy hozzá közel álló, felnőtt személy jelenlétét értem, aki az adott nyelven beszél a gyerekhez, és kommentálja a közös cselekvéseket. Mi van azonban, ha nincs lehetőségünk erre? Ha nem tudjuk angol bölcsődébe/óvodába/iskolába járatni a gyerekünket, vagy angol bébiszittert fogadni mellé?

A helyes kiejtés érdekében nagyon fontos, hogy a gyerek anyanyelvi beszélőket is halljon, lehetőleg minél többször. Itt jönnek be a képbe az angol CD-k, DVD-k. Az angol CD, rádió nagyon jó, de a gyereknek arra is szüksége van, hogy lássa az embert beszéd közben. Így tudja lemásolni a helyes hangképzési technikát.

Ezért aztán én tudatosan gyűjtöm azokat a dvd-ket, ahol nem csak a mesefigurák beszélnek angolul, hanem hús-vér gyerekek-felnőttek is szerepelnek bennük. Ha én is odaülök a gyerek mellé, és angolul kommentálom a látottakat, máris sokat segítettem a lányomnak a látottak értelmezésében.

Ilyen DVD-k:

Kifejezetten gyerekeknek szóló, angolul tanító mesék:

Vannak szülők, akik szerint minden “mesterséges” inger káros a gyerekeknek. Ezek a DVD-k nem nekik szólnak. A többiek viszont remélem, jól hasznosítják őket, így gyerekeiknek természetes közeg lesz az angol nyelv, nem úgy, mint a magyar felnőttek többségének.

Image(s): FreeDigitalPhotos.net

Angol gyerekjátékok

Az angol nyelvű mikrokörnyezet megteremtésében sokat segíthet a mese DVD-k és az angol gyerekjátékok tömkelege.

Lányaim születésnapjukra 2 angolul beszélő babát kaptak keresztmamájuktól. A helyzet az, hogy Lillát most éppen a versenyautós korszakát éli, de kistestvére, Emese egyből ráérzett a babázásra. Első szavai, a “vau-vau” és a “pá-pá” mellé bekerült a “BABA! BABA!” is, így csupa felkiáltójellel. Nagy a szerelem a babákkal, egész nap hurcibálja őket fel-alá, és nyomogatja rajtuk a gombokat. Persze ha Emese játszik valamivel, Lillának is egyből az kell. Ennek köszönhetően a babák egész nap csak beszélnek, beszélnek, és énekelnek – angolul. 🙂

Egyik nap kíváncsiságból körülnéztem a neten, milyen más angolul beszélő gyerekjátékokat lehet kapni manapság. Egészen elképedtem, volt ott minden, mint a vásárban. Lehet, inkább azt kellett volna megkérdeznem, hogy melyik gyerekjáték nem tud angolul? 🙂

Tehát a teljesség igénye nélkül 10 angolul beszélő gyerekjáték:

 

  1. Mackó koma interaktív plüssjáték – mesét mond, dalra fakad, és még a nagyszülőket is felhívja
  2. Angolul beszélő pénztárgép – inkább a nagyobbaknak, iskolás korúaknak ajánlanám
  3. Star Wars: Chewbacca interaktív figura – Star Wars rajongó apukáknak és gyerekeknek 🙂
  4. Fib Finder, igaz-hamis játék  – ha nem mondasz igazat, a gép jelzi hang és fényeffektekkel – Brrrrrrrrr 🙂
  5. Bébi zongora  – egy időben reggeltől estig szóltak nálunk az ilyen zenélő játékok, nagyon szerették a gyerekek
  6. Sapiento English oktatójáték – ez jó lehet, ha jó a kiejtés, iskolásoknak
  7. Beszélő farm, kicsiknek – ezt a legtöbb gyerek imádja
  8. Beszélő kocka, a legkisebbeknek – soha nem lehet eléggé korán kezdeni 🙂
  9. Hangos mesekönyv – angol nyelvű zenélő könyv
  10. Angol ábécét tanító társasjáték  – betűalakokat lehet gyurmából készíteni, ez még a magyar ábécétanulásnál is jól jöhet

Jól gondoljátok meg, szülőtársaim, melyiket választjátok, mert az biztos, hogy sokat fogjátok hallgatni! 🙂 Lehet, hogy a sok ismétlés kissé irritálóan hat a szülőkre, de az angol nyelvi elmerülésben sokat segít a gyerekeknek.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

Szeretnél a gyerekeddel együtt tanulni angolul?

 

A szülő a legrosszabb tanár – tartja a mondás. Még sincs ez feltétlenül így, legalábbis nem minden esetben.

Ha a klasszikus “leadom az anyagot, aztán visszakérdezem” módszerrel tanítunk, akkor valóban nem a szülő a legjobb választás. A szülő-gyerek kapcsolat ugyanis elsősorban a szereteten alapszik, míg a tanár-diák viszony a tekintélyen. Nem jó keverni a kettőt.

Egy kivétel van ez alól: ha a szülő lelkesedik valamilyen téma iránt, őszintén szeret azzal a témával foglalkozni, és tapasztalatait szeretné gyerekével is megosztani. Ez esetben szó sincs iskolás módszerekről, közös játékról, mondókázásról, kacagásról, hasznos időtöltésről viszont annál inkább.

A legtöbb szülő együtt süt-főz a gyerekeivel, megtanítja őket hintázni, biciklizni, a társas együttlét szabályaira, és az alapvető erkölcsi normákra is. Miért ne taníthatná őket idegen nyelvre is? Persze nem arra gondolok, ha egy szülő semmit nem tud az adott nyelven. Ilyen esetben valóban szerencsésebb tanfolyamra járatni a gyereket, vagy megvárni az iskolai nyelvoktatást.

A legtöbb mai szülő azonban évekig tanult angolul, ha máshol nem is, az iskolában biztosan. Közülük jó néhányan használják is a nyelvtudásuk a munkahelyükön, vagy külföldi utazáskor. A másik csoportba tartozóknak alap-, vagy középfokú nyelvvizsgájuk van, de évek óta nem kellett megszólalniuk angolul.

Ők azok, akik jó eséllyel taníthatnák a gyerekeiket angolul.  A gyereknek jó, mert bármilyen nyelvi input hasznosul a későbbiekben, és olyan belső motivációt szerez a nyelvtanulásra, amelyet az iskola nem tud pótolni.  A szülő aktivizálhatja a passzív szókincsét, bővítheti azt. A pici gyerek elsősorban a szüleit utánozva tanul, érdemes tehát jó példát mutatni neki.

Hogyan is lehet angolul együtt játszani a gyerekeddel? Erről a “Módszer” menüpontban olvashatsz többet…

Image: FreeDigitalPhotos.net

Nyelvtanulással a gyes-szindróma ellen

Hallottál már a gyes-szindrómáról? Még nem? Én sem hallottam róla, amíg nem volt gyerekem. Azt hiszem, nagyon kevesen vannak azok, akik megússzák, és az otthonlétük ideje csupa habos torta és rózsaszín álom.

Jóval többen vagyunk azonban mi, akik többé-kevésbé pörgős életből, közösségből, munkahelyről jöttünk el szülni. Számítottunk arra, hogy ezentúl minden másképp lesz, de ennek ellenére nem könnyű ezt feldolgozni.

Egyik nap pont ugyanolyan, mint a másik. Szoptatás, peluscsere, reggeliztetés, játék, játszóterezés, bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, ebédeltetés, játék. A felnőtt társaság kimerül a boltos néniben, a postás bácsiban és a játszótéri anyukákban. A párunk este későn ér haza, ő is holtfáradt, a gyerek/ek sírnak, fürdetni, vacsoráztatni kell, aztán mesemondás. Éjszaka 1-2-3-sok kelés a gyerekekhez, reggel pedig újra indul a verkli. Nincs szombat, nincs vasárnap, nincs szabadnap, minden nap ugyanaz van.

Az első gyereknél nagyon élveztem, hogy végre otthon lehetek, és magam oszthatom be a napomat. A világ legjobb anyukája akartam lenni, ezért aztán egy pillanatig sem hagytam sírni a babámat, az egész világom körülötte forgott.

Amikor a kistestvére megszületett, akkor éreztem, hogy kell valami más is. Nem elégítettek már ki a gyereknevelésről szóló játszótéri beszélgetések, szükségét éreztem valamiféle szellemi kihívásnak is.

Szinte egyszerre történt az, hogy beiratkoztam egy két éves szakmai tanfolyamra (az első évem már megvan -hurrá! 🙂 ), és elkezdtem a gyerekeimet angolul nevelni. Az angol nyelvtudásom átadása elég nagy kihívásnak bizonyult a mindennapokban. Azzal, hogy a délelőttöket angolul éljük meg, egy új világ nyílt ki előttem. Rengeteg dalt, mondókát, mesét tanultam, és a szókincsem is sokat bővült, és aktivizálódott. Már nem jövök zavarba, ha a lányom a pitypang, vagy a dömper angol megfelelőjét szeretné tudni.

A nyelvtanulás szellemileg felfrissít, fejleszt, és karban tart. Tanulhatunk egyénileg, tanfolyamon, otthon, vagy pedig mindezek mellett napjaink részévé is tehetjük az idegen nyelvet, megosztva a tudásunkat gyerekeinkkel. A szellemi kihívás sikerélményhez juttat, javítja önértékelésünket, énképünket, gyerekünk pedig olyan alapokkal indul az iskolába, ami megkönnyíti számára a magolós-nyelvtanos nyelvtanulást.

Image: FreeDigitalPhotos.net

Mennyire tud az átlagfelnőtt idegen nyelven?

Szombatonként iskolába járok, pénzügyi szakügyintézőnek tanulok. Már régóta szerettem volna egy gazdasági jellegű végzettséget is szerezni. A főiskola azért nem jött számításba, mert a második diploma keményen fizetős, meg aztán 2 kisgyerek mellett nem is mertem vállalkozni rá. Így maradt ez a 2 éves, iskolarendszerű, ingyenes tanfolyam, ami felsőfokú végzettséget ad.

Az elmúlt szombaton volt ebben az évben az utolsó óránk, és ide tették az órarendben az idegen nyelvet. Ahogy az már a beiratkozáskor kiderült, az iskola nem biztosít idegennyelv-oktatást, azt mindenkinek magának kell megoldani. Számonkérés viszont van.

Már a nap elején kiderült, hogy én felmentést kapok a vizsga alól a diplomám miatt, de maradtam, mert nem tudtam, mi a követelmény. Mint kiderült, jól tettem.

Kaptunk egy feladatsort, ami szituációk, párbeszédek kidogozásából állt, aztán üzleti jelegű leveleket kellett értelmezni, ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Engedélyezték a csoportmunkát is. A feladatok, bár elvileg alapfokúak voltak, gyakorlatilag inkább a középfokhoz közelítő nyelvtudást igényeltek.

Csoporttársaim engem kértek meg, hogy segítsek nekik, így közösen, az én irányításommal végigmentünk a feladatokon. Ami miatt megdöbbentem, és ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett, az a csoporttársaim nyelvtudása, vagyis inkább nyelv-nem-tudása volt. Olyan szinten nem tudtak semmit, hogy az félelmetes. Először lefordítottam nekik a feladatot, aztán megbeszéltük magyarul, mit kell írni, végül pedig lediktáltam nekik a megoldást. Azaz csak diktáltam volna, ha tudtak volna angolul írni. Mivel az sem ment, ezért kénytelen voltam betűzni nekik, mit írjanak, hogy valahogy később legyen esélyük átmenni a vizsgán.

Mivel ez esti tagozat, ezért felnőtt, dolgozó emberekről van szó, akik már túl vannak az iskolarendszerű nyelvtanuláson. Néhányan közülük most is nyelvtanfolyamra járnak. Milyen hatékonysággal bírt esetükben az általános iskolai, gimnáziumi nyelvoktatás? A sok évnyi nyelvtanulás esetükben nem igazán hozott eredményt.

Ez a veszély fennáll akkor, ha valaki későn találkozik az első idegen nyelvvel, illetve nem eléggé motivált. Honnan szerezzünk hát motivációt?

  • Lehet tanulni az ötösért (külső motiváció),
  • vagy belső indíttatásból (mert tetszik az idegen nyelv, kultúra).

Mondanom sem kell, ez utóbbi mennyivel hatékonyabb, mint a külső ösztönzés. Hogyan tudjuk hát megteremteni a belső motiváció alapjait gyermekeink számára?

  • Reménykedünk, hogy az iskolában majd jó tanára lesz,
  • Magánórára küldjük
  • vagy saját kezünkbe vesszük az irányítást

Ha ez utóbbi mellett döntünk, és napi szinten foglalkozunk gyerekünkkel idegen nyelven, egészen biztosan nem jár majd úgy felnőttkorára, mint az én csoporttársaim. Ha mindennapjaink részévé tesszük az idegen nyelvet, egy csapásra megoldódik a nyelvgyakorlás, nyelvfenntartás, fejlesztés gondja szülő és gyerek részére egyaránt.

A legjobb motiváló erő a szülő kezében van. A közös, örömteli tevékenység közelebb hozza  egymáshoz a családtagokat, ösztönöz, tanít, és önbizalmat épít. Merjünk hát együtt tanulni gyermekeinkkel! Vesztenivalónk nincs, csakis nyerhetünk ezáltal.

Image:  Pixabay.com

Magyar gyerek külföldön

Én itt, Magyarországon, magyarként próbálom a gyerekem angolra tanítani, és úgy látom, eléggé nagy fába vágtam a fejszém. Van azonban a korai nyelvtanulásnak egy másik oldala is, mégpedig a Magyarországról elvándorolt szülők küszködése az anyanyelv megtartásáért.

A jelenlegi gazdasági környezetben évről évre egyre több honfitársunk dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. A környező nyugati országokban megszaporodott a magyar kolóniák száma. Az elvándorlók kimennek, egzisztenciát teremtenek, aztán lógnak a levegőben. Visszajönni nem mernek, különösen az itthoni nem túl rózsás megélhetéssel kapcsolatos hírek miatt. Így hát ott élnek, és nem tudják, meddig. Azt kimondani, hogy “sose térünk haza” nagyon nehéz.

Gyakran a gyerekeik is velük tartanak, még gyakrabban már ott születnek. A gyerek megszületik, apuka dolgozik reggeltől estig, nem ritkán anyuka is, gyerek megy bölcsibe. A bölcsiben/óvodában/iskolában eltöltött napi 8-10 óra utáni kis időbe kellene a szülőknek belezsúfolni az anyanyelvi fejlesztést, amikor amúgy is rájuk szakad a háztartás minden nyűgje.

Nagyon sokan kínlódnak azzal, hogy a gyerek megmaradjon magyarnak, értse és beszélje a nyelvet. A hatékonyságuk az elhatározáson kívül azon is múlik, hogy kinek milyen anyanyelvi rokonai, ismerősei vannak a közelben, ahol külső megerősítést kaphat a gyerek a magyar nyelvhasználatban. Gyakran vegyes házasságok köttetnek, így még nehezebb dolga van a szülőknek.

A gyerek fáradtan hazajön, zsong a feje az élményektől, amelyek mind idegen nyelven történtek vele. Anya, apa is idegen nyelven élte meg az egész napját. A gyereknek egyszerűbb idegen nyelven mesélni, a szülő meg egy kis nyugalmat szeretne. Így előfordul, hogy elsorvad a magyar nyelvhasználat, és a külföldön élő második generáció már nem beszéli az anyanyelvét.

Innen, Magyarországról nézve könnyű ítélkezni az ilyen szülők felett. “Milyen szülő az, aki még az anyanyelvét sem képes átadni a gyerekének?”- gondolják sokan. Azt viszont sohasem gondolják végig, milyen nehéz lehet szemben menni az árral, és fenntartani a magyar nyelvhasználatot a nagy idegen nyelvű tenger közepén.

Kisgyerekkorban még könnyű, különösen, ha a szülő otthon tud maradni. Amikor azonban eljön az iskoláskor, akkor az idegen nyelv lesz az, amely az új ismereteket közvetíti, és egyben az lesz a barátok nyelve is. Ezzel az információáradattal kellene felvennie a versenyt a magyarul beszélő szülőnek. A gyerek idegen nyelvű szókincse egyre csak gyarapszik, a szülővel együtt töltött idő véges. Nem veheti át vele még egyszer az iskolai tananyagot otthon, magyarul, különösen nem, ha több gyerek is van.

Mióta itthon angolozom a lányommal, azóta döbbentem rá, milyen nehéz lehet gyerekeinknek átadni az anyanyelvünket külföldön, és még mennyivel nehezebb megtartani azt. Különösen így van ez, ha a szülőföldre való visszatérés esélye egyre csak szűkül. Őszinte elismerésem azoknak, akiknek sikerült ez.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

Merjünk angolul beszélni!

Ma a SOTE fogászatán egy perzsa fogorvostan-hallgató tömte be a fogamat. Kedves lány volt, még az érzéstelenítő injekció előtt is bocsánatot kért, ha esetleg fájdalmat okozna.

Teljesen jól megértettük egymást. Én Magyarországon tanultam az angolt, ő Iránban. Anyanyelvünk teljesen más hangrendszeren alapszik, teljesen más nyelvcsaládból származik. Az egyetlen összekötő kapocs közöttünk az angol nyelv volt, és annak ellenére, hogy sem ő, sem én nem képezzük tökéletesen az angol hangokat, gond nélkül megértettük egymást.

Nyelvet tanulni csak anyanyelvű beszélőtől érdemes és szabad, halljuk gyakran. Ahogyan az egyik kommentben írták, ez a “kenyér nem is kell, csak kalács” tipikus esete.

Ébredjünk hát fel! Ha beszélünk angolul, az egész világ tárva-nyitva áll előttünk. Megértenek Bolíviától Thaiföldig a világ minden szögletében. A mai információs társadalomban az írott szövegek nagy része is angolul szól. Ideje hát félredobni a húzódozásokat, leszámolni a tévhitekkel, és nekiállni angolul beszélni. Ha nem is tökéletes nyelvtannal, magyar akcentussal és hanglejtéssel, de higgyük el, meg fognak érteni.

Gyerekeink egy olyan globalizált világban nőnek fel, ahol az információ nagy része angolul érhető el. Ha csak magyarul fognak tudni, az olyan, mintha egy “terülj-terülj-asztalkám” típusú svédasztalos étteremben, ahol minden földi jó megtalálható, csak egyetlen fajta fogást választanánk.

Kínáljuk meg hát gyerekeinket a leves után másodikkal és desszerttel is. Ha megadjuk nekik a lehetőséget, könnyedén és örömmel sajátítanak egy második nyelvet is. Ha megértenek másokat és megértetik magukat, az a kétnyelvűség egy olyan szintje, ami már megérte a fáradozást.