Beküldve:

Ha alábbhagy a nyelvtanulási kedv

  • Ma erős fejfájással ébredtem, és egyszerűen nincs kedvem/türelmem semmihez.
  • A gyerekem extra hisztis.
  • Rengeteg dolgom van!
  • Úgyis elutazunk.
  • Látogatóink jönnek!
  • Fáradt vagyok.
  • Dolgoznom kell.

Ismerősek a fenti gondolatok?

Velem is gyakran megesik, hogy valamilyen abszolút logikus indok miatt nincs kedvem angolozni. Inkább maradnék a kényelmes komfortzónámban, magyar gondolataimmal, magyar környezetemben, erőfeszítések nélkül. Néha meg is tenném, szünetet tartanék, aznap nem beszélnék angolul a gyerekekkel. A nagylányom viszont igényli, figyelmeztet rá, kéri.

A rossz hír az, hogy nincsen nyelvtanulás/nyelvelsajátítás következetes nyelvhasználat nélkül. A nyelv olyan, akár a gyerek, minden nap foglalkozni kell vele, különben a megszerzett tudás elsorvad.

Hogy is vegyük hát rá magunkat az angol nyelvhasználatra, amikor nincsen kedvünk hozzá?

Elmondom, én mit teszek. Kialakítottam egy szabályt, ami keretet ad a napjainknak, és már beépült a napirendünkbe:

reggel, miután megittam a kávémat és elolvastam az e-mailjeimet (de szörnyen néz ki ez a szó leírva) átváltok angolra.

Akkor is azt teszem, ha éppen hasogat a fejem, vagy éppen cigánygyerekek potyognak az égből. Azért ragaszkodom ehhez, mert ismerem magam. Tudom, hogy ha elfogadok valamilyen erős indokot az angol nyelvhasználat mellőzésére, másnap a gyengébb indok is erősnek fog tűnni.

Mivel a lányommal közösen angolozunk, ő a kontrollcsoport, nem okozhatok neki csalódást.

Az érdekes az, hogy miután átváltok az angolra, egy idő után észre sem veszem, hogy angolul gondolkozom. Gyakran megtörténik, hogy délután ugyanolyan furcsa érzés visszaváltani magyarra, mint reggel volt az angolra.

Hogyan is hasznosíthatod mindezt?

 

Ha még nem vállalkozol arra, hogy huzamosabb időn át csak angolul beszélj a gyerekeddel, mert még nem érzed eléggé erősnek a nyelvtudásod, akkor is foglalkozni kell a nyelvvel.

  • jelölj ki egy időszakot a nap folyamán, amikor “angoloztok”
  • ragaszkodj ehhez az időszakhoz foggal-körömmel
  • napi 5-10 perc következetesen betartva több eredményt fog hozni, mint heti egyszer hosszabb idő
  • az “angolozással” töltött idő legyen változatos és örömteli
  • mindkettőtök számára biztosítsa a fejlődés lehetőségét
  • ha valami mégis közbejön, próbáld meg a nap folyamán más formában biztosítani az angol nyelvi közeget (pl. tegyél be egy angol cd-t, dvd-t)
  • egy-két alkalom kihagyás még elmegy, de ne engedd szokássá válni

Ha így teszel, és követed a módszert, az eredmény hamarosan látszani fog. Te és a gyereked gyorsabban fogtok fejlődni, mint bármilyen tanárral, bármilyen nyelvtanfolyamon. A nyelvtanulás végső soron kitartás kérdése is. Te hogyan döntesz?

Image: FreeDigitalPhotos.net

 

Beküldve:

Miért is mondókázzunk angolul?

Már az egészen pici babák szívesen hintáztatják magukat előre-hátra, a zene ütemére. A mondókák a nyelvben rejlő zeneiséget használják fel, rövidségük, fülbemászó ritmusuk miatt könnyen megjegyezhetőek. Amikor mondókázunk, gyerekünk szinte összes érzékszerve működésbe lép: látja a mozdulatainkat, hallja a mondókát, érzi a cirógatást.

A mondókák kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyerekünkkel megismertessük a anyanyelv hangjait, ritmusát. Minden gyerek szereti a “Höcc-höcc-katoná”-t, az “Ez elment vadászni”-t, vagy akár a “Hinta-palintá”-t.

Ugyanígy, angol mondókákkal az angol nyelv alapjait taníthatjuk meg gyerekünknek. Az angol mondókakészlet óriási, évszázadokon át felhalmozódott kulturális kincs.  Minden angol gyerek ismeri a Humpty Dumpty-t, a Hey, diddle diddle-t, a Where is Thumbkin-t, vagy akár a Two little blackbirds-öt. Ha a mondókákon keresztül ismerkedik a gyerek az idegen nyelvvel, nem is nyelvtanulásról beszélhetünk, hanem nyelvelsajátításról. A nyelvelsajátítás a nyelvi kompetenciák megszerzésének legegyszerűbb, természetes módja.

Érdemes egy mondókát többször is elmondani (gyerekünk úgyis kérni fogja), mert az ismétlés biztonságérzetet nyújt számára, és hozzájárul a gyorsabb nyelvi fejlődéshez. Az angol mondókázás sokat segített az angol nyelv átadásában, a korai nyelvelsajátításban a gyerekeimnek.

Beküldve:

Nézhet angol DVD-t, tévét a gyerek?

Segíthet a TV, a DVD és a számítógép a gyerekeknek az angol nyelvelsajátításban?

Háromféle szülőtípust ismerek:

  1. az egyiknél egyfolytában megy a tv, afféle háttérzajként
  2. a másiknál nincs is tv, vagy ha van is, soha nem kapcsolja be, mert meg van győződve arról, hogy az káros a gyereknek
  3. a harmadik az első kettő között helyezkedik el valahol, azaz gyerek korlátozottan nézhet tv-t

Te melyik típushoz tartozol?

Én a hármashoz sorolom magunkat. Gyerekeim nézhetnek ugyan tv-t, de csak bizonyos időközönként, és csak dvd-t.

A tv káros hatásairól hosszú regényeket írt már a szakirodalom, így ebbe most nem mennék bele. Inkább arról írnék, hogyan lehet hasznosan felhasználni a technika eme vívmányát.

Mindenki egyetért azzal, hogy a kisgyerek legkönnyebben interakcióban tanul meg idegen nyelven beszélni. Az interakción itt most egy hozzá közel álló, felnőtt személy jelenlétét értem, aki az adott nyelven beszél a gyerekhez, és kommentálja a közös cselekvéseket. Mi van azonban, ha nincs lehetőségünk erre? Ha nem tudjuk angol bölcsődébe/óvodába/iskolába járatni a gyerekünket, vagy angol bébiszittert fogadni mellé?

A helyes kiejtés érdekében nagyon fontos, hogy a gyerek anyanyelvi beszélőket is halljon, lehetőleg minél többször. Itt jönnek be a képbe az angol CD-k, DVD-k. Az angol CD, rádió nagyon jó, de a gyereknek arra is szüksége van, hogy lássa az embert beszéd közben. Így tudja lemásolni a helyes hangképzési technikát.

Ezért aztán én tudatosan gyűjtöm azokat a dvd-ket, ahol nem csak a mesefigurák beszélnek angolul, hanem hús-vér gyerekek-felnőttek is szerepelnek bennük. Ha én is odaülök a gyerek mellé, és angolul kommentálom a látottakat, máris sokat segítettem a lányomnak a látottak értelmezésében.

Ilyen DVD-k:

Kifejezetten gyerekeknek szóló, angolul tanító mesék:

Vannak szülők, akik szerint minden “mesterséges” inger káros a gyerekeknek. Ezek a DVD-k nem nekik szólnak. A többiek viszont remélem, jól hasznosítják őket, így gyerekeiknek természetes közeg lesz az angol nyelv, nem úgy, mint a magyar felnőttek többségének.

Image(s): FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

Angol gyerekjátékok

Az angol nyelvű mikrokörnyezet megteremtésében sokat segíthet a mese DVD-k és az angol gyerekjátékok tömkelege.

Lányaim születésnapjukra 2 angolul beszélő babát kaptak keresztmamájuktól. A helyzet az, hogy Lillát most éppen a versenyautós korszakát éli, de kistestvére, Emese egyből ráérzett a babázásra. Első szavai, a “vau-vau” és a “pá-pá” mellé bekerült a “BABA! BABA!” is, így csupa felkiáltójellel. Nagy a szerelem a babákkal, egész nap hurcibálja őket fel-alá, és nyomogatja rajtuk a gombokat. Persze ha Emese játszik valamivel, Lillának is egyből az kell. Ennek köszönhetően a babák egész nap csak beszélnek, beszélnek, és énekelnek – angolul. 🙂

Egyik nap kíváncsiságból körülnéztem a neten, milyen más angolul beszélő gyerekjátékokat lehet kapni manapság. Egészen elképedtem, volt ott minden, mint a vásárban. Lehet, inkább azt kellett volna megkérdeznem, hogy melyik gyerekjáték nem tud angolul? 🙂

Tehát a teljesség igénye nélkül 10 angolul beszélő gyerekjáték:

 

  1. Mackó koma interaktív plüssjáték – mesét mond, dalra fakad, és még a nagyszülőket is felhívja
  2. Angolul beszélő pénztárgép – inkább a nagyobbaknak, iskolás korúaknak ajánlanám
  3. Star Wars: Chewbacca interaktív figura – Star Wars rajongó apukáknak és gyerekeknek 🙂
  4. Fib Finder, igaz-hamis játék  – ha nem mondasz igazat, a gép jelzi hang és fényeffektekkel – Brrrrrrrrr 🙂
  5. Bébi zongora  – egy időben reggeltől estig szóltak nálunk az ilyen zenélő játékok, nagyon szerették a gyerekek
  6. Sapiento English oktatójáték – ez jó lehet, ha jó a kiejtés, iskolásoknak
  7. Beszélő farm, kicsiknek – ezt a legtöbb gyerek imádja
  8. Beszélő kocka, a legkisebbeknek – soha nem lehet eléggé korán kezdeni 🙂
  9. Hangos mesekönyv – angol nyelvű zenélő könyv
  10. Angol ábécét tanító társasjáték  – betűalakokat lehet gyurmából készíteni, ez még a magyar ábécétanulásnál is jól jöhet

Jól gondoljátok meg, szülőtársaim, melyiket választjátok, mert az biztos, hogy sokat fogjátok hallgatni! 🙂 Lehet, hogy a sok ismétlés kissé irritálóan hat a szülőkre, de az angol nyelvi elmerülésben sokat segít a gyerekeknek.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

Szeretnél a gyerekeddel együtt tanulni angolul?

 

A szülő a legrosszabb tanár – tartja a mondás. Még sincs ez feltétlenül így, legalábbis nem minden esetben.

Ha a klasszikus “leadom az anyagot, aztán visszakérdezem” módszerrel tanítunk, akkor valóban nem a szülő a legjobb választás. A szülő-gyerek kapcsolat ugyanis elsősorban a szereteten alapszik, míg a tanár-diák viszony a tekintélyen. Nem jó keverni a kettőt.

Egy kivétel van ez alól: ha a szülő lelkesedik valamilyen téma iránt, őszintén szeret azzal a témával foglalkozni, és tapasztalatait szeretné gyerekével is megosztani. Ez esetben szó sincs iskolás módszerekről, közös játékról, mondókázásról, kacagásról, hasznos időtöltésről viszont annál inkább.

A legtöbb szülő együtt süt-főz a gyerekeivel, megtanítja őket hintázni, biciklizni, a társas együttlét szabályaira, és az alapvető erkölcsi normákra is. Miért ne taníthatná őket idegen nyelvre is? Persze nem arra gondolok, ha egy szülő semmit nem tud az adott nyelven. Ilyen esetben valóban szerencsésebb tanfolyamra járatni a gyereket, vagy megvárni az iskolai nyelvoktatást.

A legtöbb mai szülő azonban évekig tanult angolul, ha máshol nem is, az iskolában biztosan. Közülük jó néhányan használják is a nyelvtudásuk a munkahelyükön, vagy külföldi utazáskor. A másik csoportba tartozóknak alap-, vagy középfokú nyelvvizsgájuk van, de évek óta nem kellett megszólalniuk angolul.

Ők azok, akik jó eséllyel taníthatnák a gyerekeiket angolul.  A gyereknek jó, mert bármilyen nyelvi input hasznosul a későbbiekben, és olyan belső motivációt szerez a nyelvtanulásra, amelyet az iskola nem tud pótolni.  A szülő aktivizálhatja a passzív szókincsét, bővítheti azt. A pici gyerek elsősorban a szüleit utánozva tanul, érdemes tehát jó példát mutatni neki.

Hogyan is lehet angolul együtt játszani a gyerekeddel? Erről a “Módszer” menüpontban olvashatsz többet…

Image: FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

Magyar gyerek külföldön

Én itt, Magyarországon, magyarként próbálom a gyerekem angolra tanítani, és úgy látom, eléggé nagy fába vágtam a fejszém. Van azonban a korai nyelvtanulásnak egy másik oldala is, mégpedig a Magyarországról elvándorolt szülők küszködése az anyanyelv megtartásáért.

A jelenlegi gazdasági környezetben évről évre egyre több honfitársunk dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. A környező nyugati országokban megszaporodott a magyar kolóniák száma. Az elvándorlók kimennek, egzisztenciát teremtenek, aztán lógnak a levegőben. Visszajönni nem mernek, különösen az itthoni nem túl rózsás megélhetéssel kapcsolatos hírek miatt. Így hát ott élnek, és nem tudják, meddig. Azt kimondani, hogy “sose térünk haza” nagyon nehéz.

Gyakran a gyerekeik is velük tartanak, még gyakrabban már ott születnek. A gyerek megszületik, apuka dolgozik reggeltől estig, nem ritkán anyuka is, gyerek megy bölcsibe. A bölcsiben/óvodában/iskolában eltöltött napi 8-10 óra utáni kis időbe kellene a szülőknek belezsúfolni az anyanyelvi fejlesztést, amikor amúgy is rájuk szakad a háztartás minden nyűgje.

Nagyon sokan kínlódnak azzal, hogy a gyerek megmaradjon magyarnak, értse és beszélje a nyelvet. A hatékonyságuk az elhatározáson kívül azon is múlik, hogy kinek milyen anyanyelvi rokonai, ismerősei vannak a közelben, ahol külső megerősítést kaphat a gyerek a magyar nyelvhasználatban. Gyakran vegyes házasságok köttetnek, így még nehezebb dolga van a szülőknek.

A gyerek fáradtan hazajön, zsong a feje az élményektől, amelyek mind idegen nyelven történtek vele. Anya, apa is idegen nyelven élte meg az egész napját. A gyereknek egyszerűbb idegen nyelven mesélni, a szülő meg egy kis nyugalmat szeretne. Így előfordul, hogy elsorvad a magyar nyelvhasználat, és a külföldön élő második generáció már nem beszéli az anyanyelvét.

Innen, Magyarországról nézve könnyű ítélkezni az ilyen szülők felett. “Milyen szülő az, aki még az anyanyelvét sem képes átadni a gyerekének?”- gondolják sokan. Azt viszont sohasem gondolják végig, milyen nehéz lehet szemben menni az árral, és fenntartani a magyar nyelvhasználatot a nagy idegen nyelvű tenger közepén.

Kisgyerekkorban még könnyű, különösen, ha a szülő otthon tud maradni. Amikor azonban eljön az iskoláskor, akkor az idegen nyelv lesz az, amely az új ismereteket közvetíti, és egyben az lesz a barátok nyelve is. Ezzel az információáradattal kellene felvennie a versenyt a magyarul beszélő szülőnek. A gyerek idegen nyelvű szókincse egyre csak gyarapszik, a szülővel együtt töltött idő véges. Nem veheti át vele még egyszer az iskolai tananyagot otthon, magyarul, különösen nem, ha több gyerek is van.

Mióta itthon angolozom a lányommal, azóta döbbentem rá, milyen nehéz lehet gyerekeinknek átadni az anyanyelvünket külföldön, és még mennyivel nehezebb megtartani azt. Különösen így van ez, ha a szülőföldre való visszatérés esélye egyre csak szűkül. Őszinte elismerésem azoknak, akiknek sikerült ez.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

Beküldve:

A korai nyelvtanulás és a közvélemény

Különös, szürreális élményem volt ma.

Szombat reggel fél 9-kor éppen iskolába indultam (természetesen az életre szóló tanulás jegyében 🙂 ), és a Szentendrei úton vezettem befelé, a város felé. Egy piros lámpa után arra lettem figyelmes, hogy az egész, 2X3 sávos út áll.

Morogtam egyet magamban, hogy biztos baleset, és el fogok késni, amikor megláttam a késlekedés okát. Egy kacsamama úgy döntött, hogy a reggeli csúcsforgalomban átvezeti kiskacsáit a forgalmas főúton. Ott totyogott a kacsamama és az 5 kiskacsa a szerre satuféket nyomó autók előtt.

Aztán azt is észrevettem, hogy elől egy autó keresztben parkol az úton, nyitott ajtóval, az utasa pedig ott rohangál az úton, és kétségbeesetten próbálja megállítani a forgalmat, hogy megvédje a kiskacsákat. Szívbe markoló látvány volt. Ahogy a kiskacsák átjutottak az én útfelemen, tovább kellett mennem (a forgalom diktálta), így sosem tudom meg, sikerült-e átjutniuk az úton. Nagyon remélem, hogy igen.

Egész nap ez a történet járt a fejemben. A kiskacsákról a kisgyerekek jutottak eszembe, akik mindenhová követik a szüleiket, hiszen teljes mértékben tőlük függenek. Ez a függőség kiszolgáltatja őket a szülők értékítéletének, döntéseinek.

Hogy függ ez össze mindez a korai nyelvtanulással?

Ma Magyarországon az elfogadott álláspont szerint a gyerekeket hagyni kell szabadon játszani, mert csak az lesz sikeres, boldog felnőtt, aki önfeledt gyerek volt. Ezzel igazából nincs is semmi baj, hiszen minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének. A gond csak az, hogy a gyerekek nem egyformák. Míg az egyik gyerek ügyesen mozog, vagy rajzol, a másikat már iskoláskor előtt érdekelni kezdi az olvasás világa. Nem biztos, hogy szerencsés mindenkire ráhúzni ugyanazt a sémát.

A kisgyerek természetes tevékenysége a játék, ezt nem vitatja senki. Nem is lehet felnőtt módjára padba ültetni, és tételeket magoltatni velük. Birtokukban van viszont egy olyan képesség, amely a későbbiekben elveszik. Úgy ragad rájuk az információ, úgy képesek általánosítani, szabályrendszereket kialakítani, hogy ez nem kerül tudatos erőfeszítésükbe.

Nyelvet tanulni a legtöbb embernek nehéz feladat. Kínlódás, izzadságszag, gyomorgörcs, szódolgozat, és az örökös újrakezdés – általában ez jut eszébe valakinek a nyelvtanulásról. Ki ne szeretné megkímélni a gyerekét mindettől?

A kisgyerekek könnyedén, természetesen, játszva tanulnak idegen nyelvet, ahogyan az anyanyelvüket is. Néhány évvel később már ugyanaz a gyerek nehéznek fogja érezni a nyelvtan-alapú nyelvtanulást, esetleg elkedvetlenedik.

Hiba lenne kihagyni ezt a korai, nagyon fogékony szakaszt. Hogy a szakértők nem ajánlják? Ébredjünk fel: a szakértők sem mindenhatóak. Gondoljunk csak a peres ügyekre, amikor berendelnek 3 orvosszakértőt, és mindegyik mást mond. Itt, Magyarországon a “ne terheljük a gyereket nyelvtanulással” álláspont szakértői befolyásolják a közvéleményt. Más országokban viszont nem.

Gondoljunk csak bele, hogy is állunk európai szinten az idegen nyelvtudással? Talán ideje lenne felülvizsgálni az álláspontunkat…

Beküldve:

Le lehet-e küzdeni a magyar akcentust?

Noam Chomsky amerikai nyelvészprofesszor szerint minden csecsemő általános és univerzális nyelvi kompetenciák birtokában jön világra. Ők még minden emberi hangot képesek produkálni, de ahogy nőnek, ez a képesség visszafejlődik. Ahogy elsajátítják a beszéd képességét, csak azok a hangok maradnak birtokukban, amelyet a környezetüktől hallanak.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor zárul le az az időszak, amikor a gyerekek artikulációs bázisa még nagyon rugalmas. A kritikus periódust, a kiindulópontot egyesek a születéstől, sőt, a magzati élettől kezdve számítják. Locke 1994-es tanulmányában inkább szenzitív időszakokról beszél, amelyek a legoptimálisabbak a nyelvi-behangolás szempontjából. Hogy mikor kezdődnek és végződnek ezek a szakaszok, az a nyelvészek között is vitatott téma jelenleg.

Hogy visszatérjek a témában felvetett kérdésre, a válasz a körülményekben rejlik:

  • Mennyire áll közel az anyanyelv és az elsajátítani kívánt nyelv hangrendszere egymáshoz?
  • Mikor került a nyelvtanuló először kapcsolatban az idegen nyelvvel?
  • Ismert, elsajátított más nyelveket azelőtt?
  • Anyanyelvi beszélőtől tanulta a nyelvet? Gyerekkorban, vagy később?
  • Egynyelvű, vagy többnyelvű környezetben nőtt fel?

Megfordítanám a kérdést: olyan fontos az akcentusmentes beszéd? Arnold Schwarzenegger több, mint 40 éve él az USA-ban, és még mindig van akcentusa. Akadályozta ez a karrierjében? Nem.

Ami igazán fontos az idegen nyelv tanulása során, az a folyamatos, könnyen érthető beszéd elsajátítása. Természetesen törekedni kell az anyanyelvűekéhez hasonló hangzás elérésére, de ha nem megy tökéletesen, ne éljük meg hatalmas problémaként. Megértenek, és megértetjük magunkat – ez a lényeg.

Aki pedig megteheti, biztosítsa a gyerekének a lehetőséget, hogy minél korábban kapcsolatba kerüljön az elsajátítani akart nyelvvel, nyelvekkel. Bár a nyelvészek körében vita tárgya, hogy mikor zárul le az az időszak, amikor az akcentus-mentes nyelvelsajátítás lehetséges, abban  egyetértenek, hogy ez a gyermekkorra esik.

Beküldve:

Egynyelvű szülő nevelhet kétnyelvű gyereket?

Amikor először kerültem kapcsolatba ezzel a témával, az első reakcióm az volt, hogy ez lehetetlenség, vagy a legjobb esetben is erőszak a anyanyelv ellen. Tele voltam előítélettel, ami leginkább abból az itthoni közvéleményből eredt, hogy felesleges a kisgyereknek bármit is “tanítani”, hadd játsszon szabadon. Még a végén összezavarjuk szegényt.

Aztán kezdtem kitekinteni a magyar net által nyújtott lehetőségekből, és meglepődtem azon, amit találtam. Tőlünk nyugatabbra ugyanis sokan próbálkoznak ezzel. Klubokba szerveződnek, blogot írnak, fórumokon vitatják meg az elért eredményeket.

Néhány link a teljesség igénye nélkül:

Elgondolkodtató, hogy miközben itt, Magyarországon ennyire megoszlanak a vélemények a korai nyelvtanulás hasznosságáról, addig külföldön egyre szaporodik azoknak a vállalkozó kedvű szülőknek a száma, akik belevágnak egy ilyen kalandba.

Beküldve:

Édes anyanyelvem

Még mindig a kommentekre reagálva érzem szükségét, hogy az anyanyelv fontosságáról írjak. Úgy tűnik, nagyon sokan gondolják azt, hogy ha angolul beszélek a gyerekemmel, azzal megfosztom az anyanyelv elsajátításának lehetőségétől. Gyengítem a kifejezőkészségét. Nem fog tudni olyan széles skálán gondolatokat és érzéseket kifejezni, mint a többiek. Elveszem tőle a lehetőséget, hogy igazán magyarnak, a nemzet tagjának érezhesse magát, hiszen “nyelvében él a nemzet”. Szülőként is korlátozom magam, hiszen idegen nyelven az érzelmek átadása is beszűkül gyerek és szülő közt, és ezáltal sérül majd a kapcsolatunk is. Ha nincs az anyanyelv, mi az, ami megtart minket magyarként?

Ezekkel a gondolatok, kérdések merültek fel az emberek reakciói kapcsán. Kissé rosszul is éreztem magam, hiszen nagyon sokat azt gondolják, hogy szándékosan ártok a gyerekemnek, és teszem ezt valamiféle rosszul értelmezett “eszme” nevében.

Az anyanyelv átadása számomra elsődleges fontosságú. Magyarul érzek, gondolkozom, ez határozza meg, ki vagyok. Természetesen át szeretném adni mindezt a gyerekeimnek is. Lilla lányom korának megfelelően beszél magyarul, sok mondókát, gyerekdalt, mesét ismer. Vele még nagyon óvatos voltam, én is elhittem a fenti állítások nagy részét. Ezért vártam két és fél éves koráig, amíg a magyar beszédkészsége kialakul, és csak azután kezdtem el az angol nyelvet bevezetni az életünkbe. Emesével már nem vagyok ilyen óvatos. Ő most egy éves, és egyszerre hallja tőlem a magyar és az angol nyelvet is. Hogy miért lettem időközben magabiztosabb?

Rájöttem, hogy itt Budapesten, Magyarország szívében egyszerűen lehetetlen nem magyarként nevelni a gyereket. Én, a szülő, csak egy vagyok a nyelvi hatások közül, amelyek a gyerekeimet érik. Most, amíg kicsik, én vagyok a legfontosabb, de nem sokáig lesz ez így. Még azokban a családokban, ahol az egyik szülő idegen nyelvű, és csak úgy beszél a gyerekhez, még ott is a magyar nyelvi hatás, a környezet nyelve az erősebb. Ha akarnék, se tudnék nem magyar gyereket nevelni itt.

A magyarságot, az anyanyelv védelmét szem előtt tartva beszélünk itthon naponta csak 2-3 órát angolul, délelőtt. A nap többi részét magyarul éljük meg, átlagos magyar családként. Ha ettől a napi 2-3 órától sérülne a magyar anyanyelv, vagy a nemzeti hovatartozás érzése, akkor az már másféle, nagy problémákat feltételezne a családunkban.

Lilla lányom magyar szókincse életkorának megfelelő, minden nap olvasunk mesét magyarul, és mondókázunk is. Emellett veszem a fáradtságot, és a délelőtti órákat angolul gondolkozva töltöm el, hiszen valami olyant szeretnék átadni neki, amitől az élete egyszerűbb lesz. Hogy ezzel a magyar anyanyelvét gyengíteném? Nem hiszem. Éppen ellenkezőleg, szélesítem a látókörét, és betekintést nyújtok számára egy olyan kultúrába, amely a népek közti híd szerepét tölti be napjainkban. Hiszem, hogy lehet úgy pluszt nyújtani nyelvi szinten, hogy közben nem veszek el semmit. Lányom azáltal, hogy érteni fog angolul, nem lesz kevésbé magyar.