Magyar gyerek külföldön

Én itt, Magyarországon, magyarként próbálom a gyerekem angolra tanítani, és úgy látom, eléggé nagy fába vágtam a fejszém. Van azonban a korai nyelvtanulásnak egy másik oldala is, mégpedig a Magyarországról elvándorolt szülők küszködése az anyanyelv megtartásáért.

A jelenlegi gazdasági környezetben évről évre egyre több honfitársunk dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. A környező nyugati országokban megszaporodott a magyar kolóniák száma. Az elvándorlók kimennek, egzisztenciát teremtenek, aztán lógnak a levegőben. Visszajönni nem mernek, különösen az itthoni nem túl rózsás megélhetéssel kapcsolatos hírek miatt. Így hát ott élnek, és nem tudják, meddig. Azt kimondani, hogy “sose térünk haza” nagyon nehéz.

Gyakran a gyerekeik is velük tartanak, még gyakrabban már ott születnek. A gyerek megszületik, apuka dolgozik reggeltől estig, nem ritkán anyuka is, gyerek megy bölcsibe. A bölcsiben/óvodában/iskolában eltöltött napi 8-10 óra utáni kis időbe kellene a szülőknek belezsúfolni az anyanyelvi fejlesztést, amikor amúgy is rájuk szakad a háztartás minden nyűgje.

Nagyon sokan kínlódnak azzal, hogy a gyerek megmaradjon magyarnak, értse és beszélje a nyelvet. A hatékonyságuk az elhatározáson kívül azon is múlik, hogy kinek milyen anyanyelvi rokonai, ismerősei vannak a közelben, ahol külső megerősítést kaphat a gyerek a magyar nyelvhasználatban. Gyakran vegyes házasságok köttetnek, így még nehezebb dolga van a szülőknek.

A gyerek fáradtan hazajön, zsong a feje az élményektől, amelyek mind idegen nyelven történtek vele. Anya, apa is idegen nyelven élte meg az egész napját. A gyereknek egyszerűbb idegen nyelven mesélni, a szülő meg egy kis nyugalmat szeretne. Így előfordul, hogy elsorvad a magyar nyelvhasználat, és a külföldön élő második generáció már nem beszéli az anyanyelvét.

Innen, Magyarországról nézve könnyű ítélkezni az ilyen szülők felett. “Milyen szülő az, aki még az anyanyelvét sem képes átadni a gyerekének?”- gondolják sokan. Azt viszont sohasem gondolják végig, milyen nehéz lehet szemben menni az árral, és fenntartani a magyar nyelvhasználatot a nagy idegen nyelvű tenger közepén.

Kisgyerekkorban még könnyű, különösen, ha a szülő otthon tud maradni. Amikor azonban eljön az iskoláskor, akkor az idegen nyelv lesz az, amely az új ismereteket közvetíti, és egyben az lesz a barátok nyelve is. Ezzel az információáradattal kellene felvennie a versenyt a magyarul beszélő szülőnek. A gyerek idegen nyelvű szókincse egyre csak gyarapszik, a szülővel együtt töltött idő véges. Nem veheti át vele még egyszer az iskolai tananyagot otthon, magyarul, különösen nem, ha több gyerek is van.

Mióta itthon angolozom a lányommal, azóta döbbentem rá, milyen nehéz lehet gyerekeinknek átadni az anyanyelvünket külföldön, és még mennyivel nehezebb megtartani azt. Különösen így van ez, ha a szülőföldre való visszatérés esélye egyre csak szűkül. Őszinte elismerésem azoknak, akiknek sikerült ez.

Image:  FreeDigitalPhotos.net

7 hozzászólás “Magyar gyerek külföldön” bejegyzéshez

  1. Én ebben a legnehezebb kategóriába tartozom, mégis optimista vagyok.A feleségem kínai – kantoni -, otthon angolul beszélünk egymással. Én csak magyarul szólok az öt hónapos kislányomhoz, a nejem anyanyelve kantoni, ő úgy beszél. De a nejem barátai javarészt nem beszélnek kantoniul, velük mandarinul beszél és a kínai mesés-dalos CD-k is mandarinul szólnak.
    Én már egy hetes kora óta minden nap fél órát olvasok neki magyarul – egyelőre a Cini-Cini Muzsikát – és heti két-három este meg a hétvégén magyarul hallgatunk dalokat a Youtube-on.
    Ugyanakkor vannak magyar barátaink kisgyerekekkel, van magyar játszóház, magyar klub, egyszóval azt gondolom, hogy minden adott, hogy megfelelő odafigyeléssel magyarul is megtanuljon.
    Azt látom egyébként, hogy az itteni magyar szülőknek (függetlenül attól, hogy a gyerek itt született-e vagy sem) semmiféle gondot nem okoz sem a többnyelvűség, a gyerekek tökéletesen beszélnek magyarul és angolul is. Nekünk persze nehezebb a helyzetünk, hiszen nem beszéljük egymás anyanyelvét, de azt hiszem főleg odafigyelés és egy pici extra erőfeszítés kérdése.
    Talán egyetlen felvetésedre nem tudok logikus választ adni: miért akarom, hogy a lányom tudjon magyarul? Erre nincs racionális érvem. A mi esetünkben soha fel nem merült, hogy Magyarországon éljünk, és az angol meg kínai melett nehéz lenne a magyar nyelv szükségességéről beszélni – hiszen a világon minden ötödik emberrel tud majd az anyanyelvén társalogni.
    Belém ráadásul túl sok “hazafiság” sem szorult, mégis szeretném, ha a lányom beszélne magyarul, sőt szándékomban áll megismertetni vele a magyar kultúrát, irodalmat és történelmet. Talán mert a kozmopolita számomra nem szitokszó, hanem érték.
    Drukkolok neked, hogy az angol tanítása jól menjen, szerintem nemcsak helyesen döntöttél, de az egyetlen helyes döntést hoztad meg. Az erőfeszítéssel, amit teszel, olyan ajándékot adsz a gyerekeidnek, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani.
    Az pedig, hogy a gyerekek többnyelvű nevelése bármiféle hátránnyal járna, olyan babona, amit valószínűleg többnemzetiségű országban még sosem éltek találtak ki önigazolásul.
    Nekem, itt a bevándorlók földjén, alig van olyan ismerősöm, aki csak angolul beszélne, a legtöbb kettő vagy több otthoni nyelvel született és nőt fel. Kína nagy-részében minimum két nyelven nevelkednek – a hivatalos mandarinon kívül több mint száz helyi nyelv létezik – Indiában pedig nem ritkák a három-négy anyanyelvű családok.

  2. Kedves Csanád!

    Köszönöm, hogy reagáltál az írásomra. Nagyon érdekes számomra a helyzet, amiben élsz, a tapasztalataid. Én is úgy látom, hogy az egynyelvű országokban félnek a korai nyelvtanulástól, máshol ez a természetes. Írtad, hogy nem igazán tudod megindokolni, miért szeretnéd, ha a lányod magyarul tudna. Szerintem ez elsősorban érzelmi kérdés, hiszen elsősorban az anyanyelvünk által látjuk a világot, és ez a látásmód beépül a személyiségünkbe, meghatározza azt, akik vagyunk. Egyértelmű, hogy ezt tovább szeretnénk adni gyermekeinknek.
    Köszönöm a biztatást, jól esik. Én itt most szembe megyek a nagy többség véleményével, amikor meg merem tenni, hogy egy olyan nyelvet tanítsak a lányomnak, ami nem az anyanyelvem.

    Ha jól értem, nálatok 4 nyelvet fog elsajátítani a gyerek, és nem csak anyanyelve lesz, hanem anyanyelvei. Érdekes helyzeteket hoz az élet. Sok sikert az úthoz, ami előttetek áll!

    1. Kedves Csanad!

      Olvasod meg a blogot? Hogy alltok most?
      Erdekelnenek a tapsztalataid, mert en most kezdem a projektet…

  3. Igazándiból három lesz az “anyanyelve”: magyar, kantoni, angol. A mandarin tekintetében egy olyan passzív szintre szeretnénk ha eljutna, ami később, talán majd óvodás korában hozzásegíti, hogy azt is beszélje.

    Itt találtam ma egy érdekes írást egy sorstársamtól: hataratkelo.postr.hu/minel-tobb-lehetoseget-teremteni

    Náluk még a német nyelv is közbejött, és sokkal előrébb tartanak.

  4. Nagyon érdekes volt a cikk, köszönöm, hogy belinkelted. A barátnőm is 3 nyelven nőtt fel, édesanyja német, édesapja magyar, a család közös nyelve meg a román volt. A nyelvtudását a munkahelyén is megbecsülték, tehát valóban lehetőséget teremt a nyelvtudás.

    Sok sikert a továbbiakban! Szerintem 3 nyelv után a negyedik elsajátítása már nem fog gondot okozni. 🙂

    1. Igen, ez sokaknál eléggé aktuális téma mostanában. Kitartást a barátnődéknek a magyar nyelv megtartásához!

Hozzászólás a(z) Csanad bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük