Mennyire tud az átlagfelnőtt idegen nyelven?

Szombatonként iskolába járok, pénzügyi szakügyintézőnek tanulok. Már régóta szerettem volna egy gazdasági jellegű végzettséget is szerezni. A főiskola azért nem jött számításba, mert a második diploma keményen fizetős, meg aztán 2 kisgyerek mellett nem is mertem vállalkozni rá. Így maradt ez a 2 éves, iskolarendszerű, ingyenes tanfolyam, ami felsőfokú végzettséget ad.

Az elmúlt szombaton volt ebben az évben az utolsó óránk, és ide tették az órarendben az idegen nyelvet. Ahogy az már a beiratkozáskor kiderült, az iskola nem biztosít idegennyelv-oktatást, azt mindenkinek magának kell megoldani. Számonkérés viszont van.

Már a nap elején kiderült, hogy én felmentést kapok a vizsga alól a diplomám miatt, de maradtam, mert nem tudtam, mi a követelmény. Mint kiderült, jól tettem.

Kaptunk egy feladatsort, ami szituációk, párbeszédek kidogozásából állt, aztán üzleti jelegű leveleket kellett értelmezni, ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Engedélyezték a csoportmunkát is. A feladatok, bár elvileg alapfokúak voltak, gyakorlatilag inkább a középfokhoz közelítő nyelvtudást igényeltek.

Csoporttársaim engem kértek meg, hogy segítsek nekik, így közösen, az én irányításommal végigmentünk a feladatokon. Ami miatt megdöbbentem, és ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett, az a csoporttársaim nyelvtudása, vagyis inkább nyelv-nem-tudása volt. Olyan szinten nem tudtak semmit, hogy az félelmetes. Először lefordítottam nekik a feladatot, aztán megbeszéltük magyarul, mit kell írni, végül pedig lediktáltam nekik a megoldást. Azaz csak diktáltam volna, ha tudtak volna angolul írni. Mivel az sem ment, ezért kénytelen voltam betűzni nekik, mit írjanak, hogy valahogy később legyen esélyük átmenni a vizsgán.

Mivel ez esti tagozat, ezért felnőtt, dolgozó emberekről van szó, akik már túl vannak az iskolarendszerű nyelvtanuláson. Néhányan közülük most is nyelvtanfolyamra járnak. Milyen hatékonysággal bírt esetükben az általános iskolai, gimnáziumi nyelvoktatás? A sok évnyi nyelvtanulás esetükben nem igazán hozott eredményt.

Ez a veszély fennáll akkor, ha valaki későn találkozik az első idegen nyelvvel, illetve nem eléggé motivált. Honnan szerezzünk hát motivációt?

  • Lehet tanulni az ötösért (külső motiváció),
  • vagy belső indíttatásból (mert tetszik az idegen nyelv, kultúra).

Mondanom sem kell, ez utóbbi mennyivel hatékonyabb, mint a külső ösztönzés. Hogyan tudjuk hát megteremteni a belső motiváció alapjait gyermekeink számára?

  • Reménykedünk, hogy az iskolában majd jó tanára lesz,
  • Magánórára küldjük
  • vagy saját kezünkbe vesszük az irányítást

Ha ez utóbbi mellett döntünk, és napi szinten foglalkozunk gyerekünkkel idegen nyelven, egészen biztosan nem jár majd úgy felnőttkorára, mint az én csoporttársaim. Ha mindennapjaink részévé tesszük az idegen nyelvet, egy csapásra megoldódik a nyelvgyakorlás, nyelvfenntartás, fejlesztés gondja szülő és gyerek részére egyaránt.

A legjobb motiváló erő a szülő kezében van. A közös, örömteli tevékenység közelebb hozza  egymáshoz a családtagokat, ösztönöz, tanít, és önbizalmat épít. Merjünk hát együtt tanulni gyermekeinkkel! Vesztenivalónk nincs, csakis nyerhetünk ezáltal.

Image:  Pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.